Gyerekkoromban nekem ez volt "a" zserbó. Ha szóba került valahol a zserbó, lelkesen bólogattam, hogy én azt mennyire szeretem. Aztán egyszer valaki a megkínált az igazi zserbóval, és csalódottan vettem tudomásul, hogy az bizony diós, ergó én kimondottan nem komálom. Maradok a mézes zserbónál :-).

Hozzávalók a tésztához:
50 dkg liszt
2 tojás
6 dkg zsír
10 dkg porcukor
1 teáskanál szódabikarbóna
4 evőkanál tejföl
4 kanál olvasztott méz

Összegyúrjuk, 4 részre osztjuk, kinyújtjuk, megsütjük. Itt is elmondhatom, hogy érdemes a tepsi hátoldalán sütni, ha túl magas a fala.

Hozzávalók a töltelékhez:
1 csomag vanília ízű pudingpor (lehet puncs is, de én személy szerint jobban szeretem a vaníliát)
11 dl tej
3 evőkanál cukor
6 evőkanál búzadara
10 dkg porcukor
15 dkg margarin vagy vaj
baracklekvár
tetejére csokimáz (tortabevonóból vagy kakaó+margarinból)

A pudingport a cukorral és 5 dl tejjel megfőzzük. A búzadarát a maradék 6 dl tejjel szintén megfőzzük. A két meleg krémet összekeverjük és hagyjuk kihűlni. Közben a margarint összekeverjük a porcukorral, és ha a krém kihűlt, az egészet alaposan összekeverjük, végül 3 részre osztjuk.
A képen is látható, hogy az alsó lapra megy a krém egyik része, valamint vékonyan baracklekvár, aztán a második lapra is krém, a harmadikra is, és a negyedikre a csokimáz. Az eredeti recept a közepére ajánlja a lekvárt krém nélkül, de szerintem így sokkal jobb.
Igazán finom másnap lesz, amikor már jól megpuhult a tészta.