A párom névnapjára akart bevinni a melóhelyre muffint. Azt kérte, süssek egy sósat és egy édeset. A sós a régi, jól bevált virslis muffin lett, az édes pedig egy eddig még nem próbált gesztenyés. A receptjét évekkel ezelőtt írtam le a kis füzetembe, fogalmam sincs, hogy honnan. Egy biztos, papíralapú forrásom volt, de nem emlékszem, mi volt az. Mivel étcsoki kell hozzá, sokáig nem kezdtem neki, mert a párom nem igazán rajong a csokis édességekért, az étcsokiért kiváltképp nem, de mivel most a gesztenyés-meggyest nem tudtam volna megsütni meggy hiányában (a fagyasztóból már kifogyott), így maradtam ennél a verziónál. Nem bántam meg.
Hozzávalók:
10 dkg étcsokoládé (most 86%-os)
25 dkg cukrozott gesztenyemassza
10 dkg puha vaj
rumaroma
2 ek baracklekvár
5 dkg cukor
3 tojás
csipetnyi só
5 dkg finom liszt
1 tk sütőpor
A darabokra tört étcsokit gőz fölött felolvasztottam, hozzákevertem a gesztenyemasszát és a puha vajat. A tojások sárgáját habosra kevertem a cukorral, majd hozzáadtam a rumaromát és a baracklekvárt. A tojások fehérjét a csipet sóval kemény habbá vertem. A gesztenyés masszához kevertem a sárgáját, majd óvatosan a tojáshabot, végül hozzáadtam a lisztet és a sütőport. Papírkapszlikba töltöttem, 175 fokon 30 percig sütöttem, tűpróbával ellenőriztem. Miután kihűlt, porcukorral meg lehet szórni, de anélkül is nagyon finom.
A 3,5 éves fiamnak persze nem ízlett, ami nem is csoda, a gyerekek még nem értékelik az étcsokit. A párom kellemesen csalódott, rosszabbra számított. Nekem nyilván ízlett, hiszen nem véletlenül volt itthon 86%-os étcsoki :-). Máskor is fogom sütni.
