Nagymamám szerint a falunkban élt egy kissé beszédhibás néni. Egy alkalommal paradicsomos krumplilevest főzött ebédre, majd kiállt az ajtóba, és kikiabált a kertbe a férjének: "Pávom! Gyeve elő! Főztem neked pavadicsomos kumpilevest vuteefeevel!" (Értsd: Párom! Gyere elő! Főztem neked paradicsomos krumplilevest juhtejfellel!) Nem tudom, a történetből mi igaz, de az tény, hogy a paradicsomos krumplilevesért érdemes előjönni a kertből, akár juhtejfellel készült, akár tehéntejfellel. A következőképpen:

Hozzávalók:
3-4 db krumpli
1 kis fej hagyma
1-2 babérlevél
kb. 1 evőkanál cukor
kb. 2 teáskanál só
paradicsomlé (házi készítésű) vagy sűrített paradicsom
4 evőkanál liszt
tejföl (esetleg kis tej is)

A krumplit kockákra vágom, és felteszem főni a paradicsomos vízbe. Elvileg krumplit és paradicsomot együtt főzni nem ildomos, mivel a krumpli kemény maradhat, de ez a paradicsom már meg van főve, így nem okozhat problémát. Szóval kb. két liter levest készítek, amibe beleöntök egy fél liter házi készítésű paradicsomlevet. Teszek bele 2 babérlevelet, egy kis fej hagymát egészben (ezt valószínűleg senki nem fogja megenni, de az íze benne marad), cukrot és sót. Főzöm, amíg a krumpli meg nem puhul. Ez után készítek egy habarást négy csapott evőkanál lisztből (1 liter leveshez számolok két kanál lisztet) és tejfölből, amivel behabarom a levest. Mivel a tejföl előszeretettel ugrik össze a forró levesben, úgy szoktam megoldani, hogy lehúzom a fazekat a tűzről, beleöntök kevés tejet, ami lehűti annyira, hogy már nem ugrik össze a tejföl. Persze így sem mindig sikerül megúszni. Ezért ma úgy módszert is kipróbáltam, nem is tudom, miért nem jutott eszembe hamarabb: a habaráshoz apránként (kanalanként) adagoltam a meleg levest, így felmelegítve azt. Ezután hozzákeverem a habarást a leveshez, visszateszem a tűzre, és néhány percig még együtt főzöm. Akkor finom igazán, ha már nem meleg, de még nem hűlt ki teljesen.