Írogatom itt a recepteket, és sokszor elgondolkodom rajta, miért is csinálom? Hiszen nálam sokkal jobbak vannak, szuperjó receptekkel, egy csomó egyéni ötlettel, gyönyörű fényképekkel, nagyobb gyakorlattal. Én meg itt vagyok a kis egyszerű ételeimmel, néha egy-egy önálló ötlettel, de alapvetően a jól bevált receptekkel. Aztán megnézem a statisztikát, és azt látom, hogy engem olvasnak! És jó néhány helyen ki vagyok már linkelve, gyűjtőoldalakon és blogokon egyaránt. Nem is olyan rossz a látogatottságom, naponta úgy 80 és 120 között van, ami szerintem nem is olyan rossz. Persze a közelébe sem ér a legismertebbeknek, de úgy gondolom, nincs miért szégyenkeznem. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy igazán a VKF összefoglalók után ugrik meg, de az említett szórásba szinte minden nap belefér. Ha a keresőkifejezéseket is megnézem, akkor meg pont azt látom, hogy az egyszerű ételekkel jutnak el hozzám sokan. Ezek szerint erre is van igény. Áprilisban pl. a legtöbben a sörtésztát keresték, a zöldborsófőzeléket, a bolognai spagettit, a chilis babot, a sörkiflit, a rakott krumplit és a kürtős kalácsot. Ezek között olyan recept is van, amit én is itt szoktam megnézni emlékeztetőül, ha épp szükségem van rá. Tehát ez a blog egy saját receptgyűjtemény is, most már több mint 70 recepttel, és egyre több lesz benne. Mert mindezek végiggondolása után mindig úgy döntök, hogy tovább írom, függetlenül attól, hogy lesznek-e olvasóim vagy sem. Addig biztosan, míg időm lesz rá. Nem tudom még, mi lesz akkor, ha visszamegyek dolgozni, de egyelőre még jut rá idő.