A legújabb forduló kiírásának olvasásakor még nem tudtam, hogy mit fogok készíteni, de abban biztos voltam, hogy ezt a fordulót nem hagyhatom ki. Mi ugyanis nagyon gyakran eszünk belsőségeket. A családomtól tudom, hogy egy időben ez kimondottan "ciki" dolognak számított, mivel a belsőségek voltak a legolcsóbb húsételek (ha annak lehet nevezni), amit kapni lehetett, így értelemszerűen leginkább a szegény emberek vásárolták. Nem tudom, most mi a helyzet vele, az biztos, hogy már nem olyan olcsó, de biztosan vannak még olyanok, akik nem hajlandók megenni ilyen-olyan okból. Szerintem nem tudják, mit hagynak ki :-).
Nálunk azért is szokott gyakran előfordulni az asztalon, mert általában saját tenyésztésű állatokat vágunk, amelyeknek természetesen a belső részeit sem dobjuk ki. Disznóvágásnál a velőt pl. tojással szoktuk megenni reggelire, kiegészítve a vérrel, amit hagymás olajban pirítunk meg, a májat és a belsőségek egy részét a májas hurkába rakjuk, a disznófejet előszeretettel fogyasztjuk reggelire, főve (én személy szerint legjobban az orrát szeretem :-) ). Gyakran készül savanyúleves is mindenféle belsőségből, ami éppen itthon van - ezt ideje lenne nekem is megtanulni. Baromfivágásnál a szív és a zúza általában pörköltbe megy, de néha levesbe is. Májat természetesen több formában is eszünk, pl. rántva, hagymásan (krumplihoz vagy reggelire), levesbe májgombócnak. Szóval nálunk nagy keletje van a belsőségeknek.
Legutóbbi kecske-vágásnál a fagyasztóban kötött ki egy jó darab tüdő szívvel együtt, ezt akartam elkészíteni. Nekiálltam a neten recept után kutatni, mivel szalontüdőt a családban eddig még senki nem főzött. Többféle receptet is találtam, ezeket "gyúrtam" össze egy számomra megfelelővé.

Hozzávalók:
80 dkg kecsketüdő szívvel együtt
2 vöröshagyma
szemes fekete bors, babérlevél, só, pirospaprika, őrölt fekete bors
olaj
1 evőkanál cukor
1 evőkanál liszt
1 gerezd fokhagyma
2 kisebb savanyú uborka
1 evőkanál mustár
1 teáskanál ecet
2 dl tejföl

A tüdőt odatettem főni, először nagy lángon felrottyantottam, majd levettem a tűzről, lemostam, és tiszta vízbe újra odatettem. Ezzel azt értem el, hogy a vér jó része kijött belőle, ami egyébként csúnya barna habot képzett volna. A főzővízbe raktam sót, egy egész hagymát, pár babérlevelet, pár szem borsot. 1,5 óráig főztem kis lángon, fedő alatt. Aztán kivettem a vízből és hagytam hűlni, majd csíkokra vágtam.
Az olajon a cukrot világosbarnára pirítottam, majd hozzáadtam a lisztet, és tovább pirítottam nagyon rövid ideig. A lereszelt vöröshagymát és a zúzott fokhagymát is hozzáadtam, majd lehúztam a tűzről. Szórtam rá kb. egy teáskanálnyi pirospaprikát, beletettem egy-két babérlevelet, majd lassan hozzáadtam két csésze főzővizet és csomómentesen elkevertem. Visszaraktam a tűzre, és kevergetve addig főztem, míg mártás-sűrűségű nem lett. Ez után beleraktam a vékony csíkokra vágott savanyú uborkát, a mustárt, az őrölt borsot, az ecetet, végül a tejfölt is lassan hozzákevertem. Beleraktam a csíkokra vágott tüdőt és kb. 5-6 percig együtt főztem.
Zsemlegombóccal tálaltam.