Ma megsütöttem karácsonyra a vaníliáskiflit, életemben először, de nem utoljára. Már csak azért is jó választás, mert a gyerekek is besegíthetnek, az én három éves fiam nagyon szívesen formázta a kifliket és cukrozta a kész sütit, aminek következtében persze jó néhány eltört, de szerintem a családnak azok fognak a legjobban ízleni.
Hozzávalók:
45 dkg finom liszt
15 dkg porcukor
10 dkg hámozott, darált mandula
30 dkg vaj
vaníliaaroma
szóráshoz: vaníliás kristálycukor, amit én házilag készítettem
Ebből a mennyiségből kb. 60-70 db készül.
A kertünkben van egy mandulafa, amit tavaly halálra ítéltünk, azaz az összes ágát levágtuk és azt gondoltuk, a törzse jó lesz hintaállványnak. A fa nem így gondolta, gyönyörűen kihajtott és iszonyatos mennyiségű termést hozott, egyetlen fáról egy 10 literes vödör lett tele mandulával. Mondanom sem kell, a pucolással sehogy sem állunk, eddig kb. 20 dkg-t sikerült megszabadítani a csonthéjtól kalapács segítségével. A belső barna héj lehúzása ezután már nagyon egyszerű: forró vizet öntöttem a mandulára, benne hagytam pár percig, majd simán ledörzsöltem a héjat róla. A szükséges 10 dkg-t aprítóval daráltam finomra, de természetesen a diódaráló is megfelel e célra.
A lisztet, mandulát, porcukrot, kockára vágott hideg vajat és kevés vaníliaaromát alaposan összedolgoztam kézzel, majd betettem a hűtőbe egy fél órára.
A sütőt 200 fokra előmelegítettem. A tésztából szép hosszú kígyókat gyúrtam, majd elvágtam nagyjából 8 cm-es darabokra. Ezeket a darabokat igyekeztem kifli-formájúra alakítani, és sütőpapírral kibélelet tepsire pakoltam, a 200 fokos sütőben 10-12 perc alatt megsütöttem. Még forrón megforgattam a vaníliás kristálycukorban, nem mindig sikerült elég óvatosan, ilyenkor még nagyon törékeny, úgyhogy nem csak a gyerek tört belőle el pár darabot, hanem én is. A végefelé azért már gyakorlottabb voltam. Ez a mennyiség nekem 3 tepsire fért rá, ami azt jelenti, hogy gyúrással, hűtéssel, formázással, sütéssel együtt nagyjából 1,5 óra alatt megsüthető.
