Apu megint hozott egy nagy adag mángoldot, de most jóval többet és nagyobbakat, mint a múltkor. Ez most akkora adag, hogy a kocsi csomagtartójában alig fért el. A levélnyelek pedig több centi vastagok, így már nemcsak a levéllel kell kezdenem valamit, hanem a nyéllel is. Egyelőre eljutottam odáig, hogy a levélnyeleket megpucoltam, több mint három kg lett, a levelekhez még nem nyúltam.
Mielőtt nekiálltam, persze körülnéztem recept után, találtam is néhány jó ötletet, majd egyet-kettőt megvalósítok. Az első, amit ki akartam próbálni, a kompót volt, de mindenhol azt olvastam róla, hogy "úgy kell készíteni, mint rebarbarából". Na nesze neked, jól ki lettem fizetve, hiszen rebarbarát még soha nem főztem, nem is ettem, látni is csak néhányszor sikerült. De nem baj, megnéztem, hogy főzik mások a rebarbara-kompótot, és kiderült, hogy nagyjából úgy, mint az almakompótot. Így már nem volt nehéz megoldani a dolgot.
Hozzávalók:
kb. egy kg mángold levélnyél
10 ek kristálycukor
1 rúd vanília
1 rúd fahéj
kevés citromlé (kb. fél citrom leve)
A levélnyeleket kivágtam a levélből, feldaraboltam, hogy könnyebben kezelhető legyen. Alaposan megmostam (3 vízről), majd leszálaztam, azaz a vastag szálakat késsel lehúztam a nyélről. Megfelelő méretűre vágtam (2-3 cm-s darabokra).
Kb. másfél liter vizet odatettem főni. Beletettem a cukrot, a vaníliarudat kettévágva és kikapargatva a magokat is, az egész fahéjat. Mikor felfőtt, beleraktam a mángoldot és kb. 10 perc alatt készre főztem. Az utolsó percben adtam hozzá a citromlevet.
A kisebbik fiamnak nagyon ízlett, a nagyobbik még nem kóstolta, de ha valamit kompótnak hívnak, az szerinte nem lehet rossz, tehát van remény :-). Különleges íze van, nem tudnám semmihez hasonlítani. Kellemes, könnyű desszert, készülhet persze kevesebb vagy több cukorral is ízlés szerint. És természetesen meg lehet kicsit bolondítani meggylével, amitől a színe is szebb lesz.
