Eddig soha nem sütöttem mézeskalácsot, aminek az az egyszerű oka, hogy nem rajongok érte különösebben. Tavaly az oviban karácsonyi vásár volt, amire anyu sütött egy nagy adagot, én díszítettem. Akkor kiderült, hogy a gyerekeim viszont rajonganak érte. Az meg tény, hogy gyerekekkel sütni jó móka. Így aztán ma délután munka után nekiálltunk. Olyan tésztát találtam a Mesterszakács magazinban, amit nem kell pihentetni, nekünk ez volt az ideális.

Hozzávalók kb. 160 darabhoz:
75 dkg finom liszt
25 dkg graham liszt
3 kávéskanál szódabikarbóna
2 kávéskanál őrölt fahéj
2 kávéskanál őrölt szegfűszeg
1 kávéskanál őrölt gyömbér
30 dkg porcukor
30 dkg vaj
2,5 dl méz
3 tojás

A lisztet összekevertem a szódabikarbónával, a fűszerekkel és a porcukorral. Belevágtam a hideg vajat, összedolgoztam, amennyire tudtam. Hozzáadtam a tojást és a mézet és közepesen kemény tésztát gyúrtam belőle.

A sütőt előmelegítettem 180 fokra, két tepsit kibéleltem sütőpapírral. Szóltam a fiúknak, hogy jöhetnek, majd lisztes nyújtódeszkán kinyújtottam egy kis adag tésztát kb. 3 mm vastagra, a gyerekek kezébe nyomtam a kiszúró formákat, és segítettem nekik tésztát a tepsire rakni.

Egy tepsi tésztát 8-10 percig sütöttem, majd rácsra raktam hűlni. Langyosan finom puha volt, a gyerekek jó néhányat elmajszoltak munka közben. Amikor kihűlt, néhányat kidekoráltam dekor toll segítségével, de nem volt már nagyon energiám díszíteni, így ez elmaradt. Két hatalmas dobozzal lett belőle. Szerintem díszítés nélkül is el fog fogyni :-).

Update: amint kihűlt, beletettem fém kekszes dobozba. Egyáltalán nem keményedett meg, nem kellett várni rá napokat, hogy ehetővé váljon. Ha viszont szabad levegőn van, természetesen szikkad. Az íze két nappal később jóval intenzívebb, és még nekem is ízlik, pedig mint említettem, nem rajongok a mézeskalácsért.