Látszik, hogy mennyire nincs időm blogolni. Ezt a bejegyzést még a múlt hét folyamán megírtam, de nem volt időm feltenni. Most pótolom.
Vasárnap délelőtt kimentünk hóembert építeni, de mire felépítettük, elkezdett esni az eső. Fénykép azért van róla, ha már nem maradt belőle semmi. Az esőben persze nem maradtunk kinn tovább (pedig szánkózás is volt betervezve), így aztán még ebéd előtt összekészítettem egy adag keksz-tésztát, amihez a receptet a múlt héten az nlc-n találtam. A recept már első percben szimpatikus volt, bár nem igazán értem, hogy ha valamit „vajas keksz”-nek hívnak, miért margarin van benne. Egyértelmű volt, hogy én vajat teszek bele.
A recept nem ír pihentetést, de azt hiszem, nem ártott a tésztának, hogy néhány órát várt a feldolgozásra. Ebéd után a nagyobbik a fiam nem akart aludni, én meg egy idő után meguntam a hisztit, és befogtam kekszet gyártani, amit persze szívesen csinált (egy ideig). Így tehát közös munkánk eredményét ehettük nem sokkal később.
Hozzávalók (kb. 50-55 db-hoz):
30 dkg liszt
20 dkg vaj
8 dkg porcukor
vanília-kivonat
csipet só
egy narancs leve és reszelt héja
A tésztát összeállítottam (kézzel), és mivel az eredeti receptben írt vaníliás cukor helyett én kivonatot használtam, még kb. egy evőkanálnyi lisztet hozzáadtam, ugyanis túl ragacsos lett volna enélkül.
Lisztezett lapra kinyújtottam, kb. 4-5 mm vastagra, majd nekiálltunk kiszúrni a különböző formákat. Előmelegített sütőben kb. 200 fokon (a „forró sütő” kitétel nem mindenki számára egyértelmű, én is jobban szeretem a fokokat megadni), sütőpapírral kibélelt tepsiben kb. 14 perc alatt megsütöttem, ekkor az alja már kicsit barnulni kezdett.
A kekszek felfelé nőnek, oldalra nem, tehát elég sűrűn lehet rakni a tepsire, nagyjából két tepsiben így elférnek. A család szerint nagyon finom lett, úgy kell dugdosni előlük, ha azt akarom, maradjon belőle későbbre is. Azt hiszem, karácsonyig sül majd még legalább egy adag.
