Ez az a leves, amelynél "ahány ház, annyi szokás". Én magam nem tudom kétszer ugyanúgy elkészíteni, és eddig még sehol nem ettem ugyanolyat, mint a sajátom vagy az anyué. Általában csirkéből, pulykából, esetleg galambból készítem (ez utóbbi igazán isteni!), de főztem már disznóból, marhából és bárányból is.

Hozzávalók:
hús (egész csirke, csirkecomb, pulykacomb, egész galambok vagy valami hasonló)
sárgarépa, karalábé, petrezselyem
só, delikát
tészta (cérnametélt, eperlevél vagy csigatészta)

Én így főzöm: megmosom a megfelelően feldarabolt húst, beleteszem egy nagy fazékba, feltöltöm vízzel és odateszem főni. Teszek bele sót. Amikor felfőtt a víz, kis lángra állítom, hogy éppen pezsegjen. Csirke és galamb esetén azonnal beleteszem a zöldséget, amit általában julien-re vágok (vagy hogy kell leírni), de előfordul, hogy felkarikázom, ha úgy tartja kedvem. A többi húsnál inkább kicsit később teszem bele, különösen nyáron a friss zöldségfélét, mert nagyon hamar megpuhul. Szép lassan főzöm, csirke és galam esetén nem kell több neki 30-40 percnél, sertésnél és pulykánál kb. egy óra, a bárány is egy-másfél óra alatt megfő, a marhának több idő kell. Tyúkból nem szoktam főzni, de annak akár 3-4 óra is kellhet. Amikor már majdnem kész, teszek bele delikátot.
A tésztát külön szoktam megfőzni sós vízben, majd leszűröm és összekeverem egy kis olajjal.

Anyukám szokott belerakni egész borsot, egész hagymát és petrezselyem-levelet is, néha én is. Ha van otthon friss, zsenge zöldborsó, azt is szívesen rakok bele, nagyon finom lesz tőle.
Ha véletlenül sikerül elsózni, akkor egy egész krumplit kell belefőzni, az magába szívja a sót, ill. tisztább is lesz tőle a leves. A habot le szoktam szedni egyszer-kétszer róla, de akkor sincs gond, ha rajta hagyjuk, csak kissé zavarosabb lesz tőle a leves, de az íze nem lesz rosszabb.