Nagyjából középiskolás lehettem, amikor láttam, hogy egyesek cukorral eszik a túrós tésztát. Elképzelni nem tudtam, hogy lehet azt megenni. Aztán amikor némelyek a káposztás tésztát is cukorral ették, én inkább elfordultam. Később a túrós tésztát megkóstoltam cukorral, de inkább maradtam a sós változat mellett (megjegyzem, a túrógombócot viszont sósan nem tudom elképzelni). Sőt, hogy még élvezetesebb legyen a dolog, még szalonnát is pirítok hozzá. Így a férjem is nagyon szereti, aki egyébként cukros-párti. A suliban, ahol dolgozom, a menzán tisztán látszik, kik származnak Szabolcsból, mert mi tuti nem kérünk cukrot a túrós tésztára, és borsot kérünk a káposztásra.

Tehát a túrós tészta mifelénk úgy néz ki, hogy megfőzzük a széles metéltet, rakunk rá túrót. Kevés olajon jól megpirítunk nagyon apró kockákra vágott húsos szalonnát. Azért kell az olaj alá, mert a szalonnában nem sok zsír van. Teljesen meg kell pirítani, kisütni belőle azt a kevés zsírt is, majdnem megégetni, úgy lesz a finom. Rárakjuk a túrós tésztára, aki szereti, a kisült zsírt is ráöntheti. Jól meglocsoljuk tejföllel és jóízűen elfogyasztjuk :-).