Azt hiszem, nem én voltam az egyetlen, aki a VKF! V. fordulójának feladatát elolvasva arra gondolt: "na, én ezt kihagyom". Arra gondoltam, hogy én képtelen vagyok találni valami különleges fűszert, annyira még nem vagyok gyakorlott a konyhában. Egyébként meg a zöldfűszerekkel nagyobb barátságban vagyok, de hát ugye ezek most ki vannak zárva a versenyből. Persze nem hagyott nyugodni a dolog, és aztán arra jutottam, hogy semmi szükség itt a különleges fűszerekre, egy szokványosat is választhatok. Így esett a választásom egyik kedvencemre, a fahéjra.

Fahéj - Valódi fahéj (Cinnamomum verum) vagy Kínai fahéj (Cinnamomum aromaticum) - Egyéb elnevezések: indiai fahéj, babérkasszia, kassziafahéj, fahéj
Egy délkelet-ázsiai eredetű örökzöld fa, mely különböző formában, de megtalálható Kínában, Vietnamban, Srí Lankán is. A fűszer a fiatal fa ágainak kérge, melyet lefejtenek az ágakról, cső- vagy félcső formában, majd szárítják. Egészben és őrölten is forgalomba hozzák, természetesen a frissen őröltnek az aromája erőteljesebb, mint a már szárított fahéjé. Elsődlegesen édességek, gyümölcslevesek, sütemények fűszerezésekor használjuk, az egész világon kedvelt, de pikáns íz elérése érdekében bármilyen más ételhez is adhatjuk. Magyarországon az 1400-as években már jelen volt, dísznövényként is termesztették. Felismerték gyógyhatását is, használják gyomorhurut kezelésekor, emésztési zavarok esetén. Mérsékli a gyomorsav-túltengést. Étvágytalanságra és enyhe fáradtságra is hatásos lehet, valamint fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatása is van.
(Források: Fűszerek II., Fűszerekről I., valamint A természet füvészkertje c. Reader's Digest kiadvány)

 

Mivel elég hamar tudtam, hogy a fahéjat fogom választani, így célirányosan keresgéltem a receptgyűjteményeimben, könyveimben, mert nem akartam valami teljesen szokványosat létrehozni. Találtam is néhány tetszetős dolgot, végül a fahéjas tölcsért választottam (a Mester Kiadó receptgyűjteményéből). Először úgy gondoltam, ez az édesség nem fog a konyhánkban meghonosodni, mivel eredetileg kávézáshoz ajánlják, és mi nem szoktunk kávézni, meg kicsit édesnek is tűnt a tésztája. A párom viszont a második elfogyasztása után azt mondta: "ilyet csinálhatsz máskor is", tehát elképzelhető, hogy lesz keletje. Aki szereti a ráérős kávézós vendégeskedéseket, annak meleg szívvel ajánlom. Érdemes esetleg nagyobb mennyiséget elkészíteni belőle előre, mivel kekszes dobozban hetekig eláll (bár nem tudom, melyik az a kekszes doboz, amelyikben sok elfér belőle). Én első alkalommal kb. 15 db tölcsérre való tésztát készítettem össze, a végeredmény 9 kész tölcsér lett, de erről majd később.

Hozzávalók 15 tölcsérhez:
10 dkg puha vaj
13 dkg liszt
12 dkg porcukor (nem kell ennyi, túl édes lett)
2 tojás
1 teáskanál őrölt fahéj
fél citrom reszelt héja
olaj
tejszín
vaníliás cukor

A vajat, lisztet, porcukrot, tojást és fahéjat alaposan összekevertem, robotgéppel a legegyszerűbb, mert jó krémesnek kell lennie a tésztának. A tészta állaga és íze amúgy meglehetősen hasonlít a fahéjas muffinéhoz. Elővettem az ostyasütőmet, vékonyan megkentem olajjal és mindkét oldalát jó alaposan felmelegítettem. Az alaposság valószínűleg nem volt elegendő így elsőre, mert a legelső ostyát úgy kellett lekaparnom a sütőlapról. Egy evőkanál tésztát tettem a sütő közepére, majd mindkét oldalát sütöttem, nagyjából fél-fél percig. Mint említettem, az első abszolút nem sikerült. A második már hasonlított egy ostyához, de eltört. A harmadiknak túl vékony lett a tésztája. A negyedik és az ötödik azzal kecsegtetett, hogy fog ez nekem sikerülni. Ezek után a hatodik katasztrofális lett. A hetedik és az azt követők viszont nagyon rendben voltak. Eddigre ugyanis rájöttem, hogy a tésztát nem a tűz fölött kell rátenni a lapra, hanem a munkalapon, majd összecsukni a sütőt, várni pár másodpercig, és ezután tenni a tűzre sütni. Így ugyanis nem lesz túl vékony a tészta és nem folyik ki a sütőből. Persze nagyobb sütő esetén ez nem lehet nagy probléma, a lapok ugyanis nagyjából 10 centi átmérőjű körök lettek. Amikor megsült, levettem a sütőt a tűzről, kinyitottam, fogtam egy széles pengéjű vékony kést (gondolom, egy palacsintaforgató kézikészülék is megfelelő erre a célra, de nekem olyan nincs) és egy féldecis, csonkakúp alakú (figyelitek, milyen szakkifejezéseket használok? :-) ) műanyag poharat. A poharat ráraktam a lap szélére, a késsel pedig azon melegében ráhajtottam a lapot a pohárra. Muszáj még ilyen forrón elkészíteni a tölcsért, ugyanis a lap kb. fél perc alatt megkeményszik, és akkortól már törik. Így néztek ki az első olyan darabok, amikre már azt mondtam, ok:

A végére már egész ügyes lettem, és az ujjaimat sem égettem el. Amikor készen lettem minddel, fogtam 2 dl tejszínt, tettem bele egy csomag vaníliás cukrot és kemény habbá vertem (persze a robotgéppel). Néhány epret megmostam, négyfelé vágtam. A tejszínhabot belepakoltam egy nyomózsák-szerű valamibe, és szépen belenyomtam a tölcsérekbe, közbe raktam pár szem epret is. Ilyen lett a végeredmény:

Mivel az eper hamar elfogyott, a második adagot kivivel ettük, és a kivi savanykás íze teljesen elvette a tészta túlzott édességét, nekem így még jobban ízlett.
A végeredménnyel azért nem voltam teljes mértékben elégedett, és a párom is nagyon lelkes lett, beszerzett egy doboz fagylaltot, hogy készítsek még egy adag ostyát. Mivel a tölcsér nem igazán jött be, arra gondoltam, hogy kis tálka alakúra fogom formázni. A kigondolást tett követte, összeállítottam a következő adag tésztát picivel kevesebb cukorral és citromhéj helyett citromlével. Profi módon kisütöttem, egy sem ment tönkre. Azon melegében beleraktam egy müzlistálkába, kicsit bele is nyomkodtam óvatosan, nehogy kiszakadjon, majd pár perc múlva kivettem, és kaptam egy tetszetős kis fagylalt-kelyhet. Mehetett bele az erdei gyümölcsös fagylalt, rá a tejszínhab, és lehet dőzsölni :-).
Az alábbi képen eper + tejszínhab került bele: