Gigi a konyhában

Hazaérkeztünk egyhetes nyaralásunkról. Szép volt, jó volt, kevés volt. Viszont ételből, italból nagyon sok. Kezdhetjük a fogyókúrát :-).

Sopronban jártunk, félpanziós ellátást vettünk igénybe, ez volt a legegyszerűbb a gyerekkel. Reggeli a szokásos: virsli, rántotta, kemény és lágy tojás, bundáskenyér, felvágottak, sajtok, müzli, gabonapehely, joghurt, lekvár, zöldségek, édes péksütemények. Amit még eddig reggelinél nem láttam: hagymás pirított krumpli. Nekem nagyon bejött, biztosan fogok készíteni itthon is, bár inkább el tudom képzelni köretként, mint reggeliként.
Vacsora szintén a szokásos: előételek - általában valami aszpikos dolog, nagyon finomak. Mivel kedves férjem nagyon szereti az ilyen aszpikos húsokat, meg kell majd tanulnom ezt is. Levesek: általában két vagy három féle minden este. Nem volt túl meleg a múlt héten, ezért a levesek jó tartalmasak és melegek, pl. húsleves, gulyásleves. Nem mindig ettem levest, de amit kóstoltam, nagyon finom volt: sajtkrémleves, hagymaleves, marhahúsleves. A kapros uborkalevest nem volt merszem megkóstolni, nekem az uborka nem passzol a leveshez. Főételek: általában 4-5 féle hús, közte hal, 3-4 féle köret, mindig volt párolt zöldség is. Különféle savanyúságok, saláták. Desszert: mindig volt valamilyen meleg édesség, pl. túrógombóc, szilvásgombóc vagy mákos bobájka vaníliaöntettel. Ezen kívül 3-4 féle sütemény, habok (meglepően finomak voltak) és persze különféle gyümölcsök. Mindig volt mit enni, túlságosan is sok.
Pénteken este grillparti volt, ami abból állt, hogy minden étel grillezve volt, kivéve a hasábburgonyát. Ez utóbbit én kihagytam, ettem viszont isteni grillezett gombát, cukkinit, paradicsomot és paprikát, csirkemellet baconnel, sertéstarját. Volt héjában sült krumpli, grillkolbász, karaj és pulykamell is. Minden nagyon rendben volt.

Az ebédet mindig ott oldottuk meg, ahol éppen voltunk. Ez gyakran jelentette azt, hogy péksüteményt ettünk, de más nem is nagyon hiányzott. Ettünk étteremben is. Egyszer a Gyógygödörben Sopronban, ami igazából nem is annyira étterem, mint pinceborozó, annak viszont szuper. Az ételre sem volt panaszunk, a brassói finom volt és bőséges, a gyerekkel együtt sem sikerült egy adagot elpusztítanom. A párom rántott pulykamellet evett, ízlett neki. Több szót viszont nem nagyon érdemel a hely, mérsékelt árakhoz közepes minőség passzolt.
Hazafelé Csorna közelében egy parkolóban álltunk meg. Nem voltunk mindennel megelégedve, mégis említést érdemel a hely. A málnalevesük ugyanis valami isteni. Meg is kaptam az ukázt a férjemtől, hogy leszek szíves málnalevest főzni itthon is. Hideg volt, tejszínhabbal, egész málnákkal (fagyasztott), pont megfelelő édességgel. Mind a hárman megettünk egy-egy tányérral, és szerintem több is elfogyott volna simán. Főételként valami könnyűt akartunk enni, ezért az előételek közül választottunk (ez nálam máskor is előfordul, ott vannak a finom saláták és hasonló nyalánkságok). Ún. india csirkemell falatokat választottunk friss salátával, de nem tudtuk, hogy ez pontosan mit takar. Meglepődtünk, amikor fahéjas ízesítésű csirkét kaptunk, és nagyon finom volt. Érezni lehetett a fahéj aromáját, meg látni is lehetett, mégsem volt domináns. A csirkemell egyáltalán nem volt száraz, nagyon ízlett. A saláta pedig tényleg friss volt. Persze ilyet is kell majd itthon készítenem. Még nem tudom pontosan, hogy kell, de szerintem nem lesz túl bonyolult. Végezetül ittunk egy cappuccinót, ami szintén rendben volt, természetesen főzött kávéból, és ami nem jellemző: nem kis mennyiségű tejszínhabbal.

Jártunk Bécsben is, beültünk egy kávézóba. Nem tudnám megmondani, mi volt a kávé neve, amit választottunk, de rövid kávé volt, tejszínhabbal meg még valamivel. A lényeg, hogy ízlett, bár mindketten inkáb hosszú kávé-pártiak vagyunk. Sz. áfonyás muffint evett mellé, ami hatalmas volt, még meleg és nagyon finom. Én pedig egy szelet brownie-t kóstoltam meg, mivel eddig erre még nem volt alkalmam. Nem ez lesz a kedvenc süteményem, de azért ízlett. Itthon viszont valószínűleg soha nem fogok készíteni, mivel a férjem enyhén szólva nem rajong a csokis sütikért, így tehát, ha enni akarok, kávézóba kell mennem :-).

Úgy terveztem, hogy nyaralás után visszaszerzem a konyhát az anyukámtól, de ezen a héten minden délelőtt kell dolgoznom, így főzésre valószínűleg nem lesz túl sok időm. Ettől függetlenül azért próbálkozom, és majd posztolok is. A Vkf. 7. fordulójára is megvan már, mit készítek, arra sincs már túl sok idő, de megoldjuk. Zajlik az élet, kérem szépen, és mindjárt vége a nyárnak :-(.