Utazáshoz készülődve sétáltam egy hipermarket polcai között és azon gondolkodtam, milyen kekszet vegyek az útra. Nem igazán voltam elragadtatva a kínálattól, aztán egyszer csak belémhasított a felismerés, hogy "miért nem sütök magunknak?". Nyilván azért nem jutott eszembe hamarabb, mert nem túl sűrűn szoktam kekszet sütni. Lehet, hogy ezentúl gyakrabban fogok, hiszen nem egy bonyolult dolog, és legalább tudom, mit teszek bele.
Ezt a kekszet már elég régen kinéztem a Szakácsok könyvéből, így adta magát, hogy most ezt fogom elkészíteni.
Hozzávalók:
22,5 dkg vaj
10 dkg porcukor
vaníliaaroma
csipet só
32 dkg finom liszt
kristálycukor
A vajat a porcukorral habosra kevertem, majd beleraktam a vaníliaaromát, a sót és a lisztet, alaposan összekevertem. Beleraktam fóliába és pihentettem 1-2 órát a hűtőben.
Bemelegítettem a sütőt 180 fokra. A hűtőből kivett tésztából három cipót formáztam, hogy egyszerűbb legyen a dolgom. Mindhárom cipóból rudat gyúrtam, nagyjából 4 cm átmérőjűt. A deszkára kristálycukrot szórtam, ebben megforgattam rudakat, majd kb. 1 cm-es korongokat vágtam, amiket egy tepsibe raktam (sütőpapírra). Kicsit közel kerültek egymáshoz, így sok helyen összeragadtak sütés közben, legközelebb majd figyelni kell erre. 180 fokos sütőben kb. 25 percig sütöttem, míg kissé elkezdtek barnulni. Mikor kész lett, kivettem, és hagytam kihűlni, csak utána vettem ki a tepsiből.
