A mi családunk kimondottan levesesnek számít, szinte minden nap eszünk levest. Ezért aztán nagyon megörültem a legújabb Vkf. kiírásának, és arra gondoltam, hogy milyen könnyű dolgom lesz. Aztán elkezdtem gondolkodni, és rájöttem, hogy nincs is olyan könnyű dolgom, hiszen a sok levesevésnek az az egyik következménye, hogy ezen a blogon is van már jó néhány levesrecept, pillanatnyilag pontosan 26 db. Van közöttük tartalmas, egytálétel-jellegű és könnyű krémleves, húsos, húsnélküli és gyümölcsös, szóval elég nagy a választék. Ezek a levesek több-kevesebb rendszerességgel kerülnek az asztalunkra, és csak ritkán készítek valami újat. Így végül el kellett kicsit gondolkodnom, mit nem készítettem még, vagy miről nem posztoltam még. A választásom a fokhagymakrémlevesre esett, amit eddig még nem főztem, csak készültem rá. Hogy kicsit különlegesebb legyen, a levesbetét nem a megszokott pirított zsemlekocka vagy a sajtos pirítós, hanem a sajtgombóc, ami szerintem nagyon jól illik hozzá, korábban egyébként a hagymalevesbe készítettem.

Hozzávalók:
2 kisebb fej fokhagyma (30 gerezd)
1 fej vöröshagyma
1 evőkanál liszt
1 dl tejszín
só, bors, szerecsendió, olaj

A sajtgombóchoz:
5 dkg reszelt sajt
2 evőkanál liszt
1 evőkanál tejföl
1 tojás
metélőhagyma zöldje
só, bors, szerecsendió

A fokhagyma megpucolása egyébként több időt vett igénybe, mint utána a leves megfőzése. De megérte :-).

A hagymát apróra vágtam, forró olajon félig megdinszteltem, majd hozzáadtam az apróra zúzott fokhagymát és tovább dinszteltem, nem túl sokáig, hogy ne keseredjen meg a fokhagyma. Felöntöttem 8 dl vízzel, sóztam, borsoztam, szórtam rá szerecsendiót, majd pár percig főztem. Közben elkészítettem a sajtgombócot: a tojást habosra vertem, belekevertem a reszelt sajtot, a lisztet, a tejfölt, az apróra vágott metélőhagymát. Ízesítettem sóval, borssal, szerecsendióval, majd hagytam állni, míg elkészült a leves.
Egy evőkanál lisztet csomómentesen elkevertem kb. 1 dl tejszínnel. A levest lehúztam a tűzről, botmixerrel pürésítettem, majd lassan hozzákevertem a tejszínt. Visszaraktam a tűzre, majd amikor újra felfőtt, kiskanállal beleszagattam a sajtgombócokat. Addig főztem, míg a gombócok fel nem jöttek a tetejére.
A fénykép minőségéért elnézést kérek, de nincs itthon a fényképezőgép, így kénytelen voltam telefonnal fotózni, ami az eddig sem túl színvonalas képeimnél még gyatrább minőséget eredményezett.