A legújabb Vkf. forduló kiírása nálam nagyon aktuális, mivel mostanában kattantam rá a gasztroregényekre. Nyilván előfordult már más jellegű irodalom olvasása közben is, hogy valamilyen ételre "megfájdult a fogam", de egyik sem volt annyira jelentős, hogy emiatt álljak neki főzni vagy sütni. Bezzeg a gasztroregények hatással vannak a konyhámra :-).
Készült már poszt egy-két ilyen alkotásról. Pl. Nancy Verde Barr: Az utolsó falat c. regényét olvasva készítettem Café Liégeoist, valamint Tatin tortát, melynek receptje ugyan nem volt benne a könyvben, de elég sokat emlegették ahhoz, hogy utánanézzek. Susan Loomis: Ház a Tatin utcában c. könyvében találtam rá a Körtés-mézes clafoutis receptjére, amit azon nyomban meg is sütöttem. A jelenlegi Vkf. forduló kiírásának olvasásakor pedig épp Tom Stone: Volt egyszer egy tavernám c. könyvét lapozgattam, azóta persze végigolvastam, és a kiválasztott ételen kívül találtam még benne egy-két finomságot, amit később valószínűleg elkészítek.
A könyv a Stahl könyvtára sorozatban jelent meg. Tom Stone egyetlen nyárra utazott Görögországba, hogy regényt írjon - aztán 22 évig maradt. Pátmosz kicsiny szigetén beleszeretett egy gyönyörű francia festőnőbe, aztán a szigetbe, és később az álomba, hogy lesz egyszer egy saját vendéglője. Amint alkalma nyílt, betársult hát görög barátja, Theológosz tavernájába, a Szép Helénába. És itt kezdődtek a bajok. Miközben a vendéglő egyre felkapottabb lett, Tomnak egyre több küzdelme akadt agyafúrt üzlettársával, aki a gyors meggazdagodás esélyét látta a naiv és lelkes Thomában. (Az ajánló a könyv hátsó borítójáról való.)
Megmondom őszintén, maga a regény nem annyira fogott meg, Az utolsó falat szerintem érdekesebb volt, viszont sok jó recept van benne. Többek között a stifado receptje is, amit én nem borjúból, hanem bárányból készítettem.
Hozzávalók:
80 dkg bárányhús
40 dkg apró vöröshagyma (a recept szerint gyöngyhagyma, de a zöldséges azt mondta, ez csak savanyítási szezonban kapható, ne is reménykedjek)
1,5 dl sűrű házi paradicsomlé (sűrített paradicsommal is készíthető)
fél liter víz
fél dl olívaolaj
1 gerezd fokhagyma
2 szál sárgarépa
2 kisebb krumpli
1 teáskanál őrölt fahéj
só, bors
Az olívaolajat felforrósítottam, a húst felkockázva beleraktam és hirtelen megbarnítottam minden oldalát, majd kiszedtem tányérra. Ez után beletettem az olajba az egészben hagyott hagymát (apró vöröshagyma pucolása: forró vízzel leöntöm, benne hagyom pár percig, majd amikor már meg tudom fogni, könnyedén lehántom a héját), közepes tűzön aranybarnára sütöttem, majd kivettem tányérra.
A paradicsomlevet a vízzel beleöntöttem a lábasba, felforraltam, beleraktam a húst, a hagymát, a zúzott fokhagymát és nagyjából egy óráig főztem fedő alatt.
A sárgarépát vékony csíkokra szeleteltem, a krumplit kockára vágtam. Az egy óra elteltével beletettem a krumplit, a répát, a fahéjat, a sót és a borsot a lábasba, majd fedő alatt további kb. fél óra alatt készre főztem. Nagyon kellemes íze volt, mi főtt tésztával ettük, ez volt a fiúk kérése. A vélemény pedig: "máskor is főzhetsz ilyet".
