A legújabb vkf-ben azt kérte "saját levében", hogy egy kedvenc tárgyunkról írjunk. A konyhában nem igazán tudok felmutatni semmilyen régi, patinás kedvenc tárgyat, szerencsére még nem örököltem semmit, a tárgyakat általában csak hasznosságuk alapján ítélem meg, és nem nagyon van nekik érzelmi töltetük.

Találtam azért olyat, amit rendszeresen és szívesen használok, azt is mondhatnám, hogy a szívemhez nőtt, ez pedig a kenyérsütőgépem. Hauser típusú, kétlapátos, jó nagy kenyeret tudok vele sütni. Három évvel ezelőtt karácsonykor kaptam, pontosabban én választhattam ki. Nagy lelkesen kezdtem bele a kenyérsütésbe, de az első próbálkozásaim sikertelenek voltak. Az első kenyér ehetetlenül kemény volt, a másodikat ugyan meg lehetett rágni, de rettenetesen csúnyára sikerült. A harmadik azt hiszem már megfelelt nagyjából az elvárásoknak. Aztán elkezdtem gyűjteni különböző recepteket, így aztán sütöttem a géppel sima fehér kenyeret, joghurtos kenyeret, fűszeres kenyeret, sajtos kenyeret. És persze elkezdtem használni dagasztásra, dagasztottam benne pizzatésztát, kürtős kalácsot, zsemlét. Aztán félreraktam jó sok időre, csak a dagasztáshoz vettem elő néha. A kenyerek ugyanis nem annyira ízlettek,de nem is az ízükkel volt a baj, hanem azzal, hogy a keverőlapátot sosem szedtem ki sütés előtt, így aztán jókora lyukak voltak a szeleteken, ami egy szendvics elkészítésénél nem túl előnyös. 

Aztán jött a tavalyi év, amikor nálam is fellángolt újra a kenyérsütési láz, majd a kiflisütés. A kenyereket tavaly óta nem a gépben sütöm, a gépet csak dagasztásra használom, arra viszont majdnem minden nap. Benne készül a kifli, a zsemle, a kenyér (ez utóbbi mostanában a legritkábban), ha véletlenül máshoz kell kelt tészta, az is (pl. pizza, lepény). Jó sokat van munkára fogva ez a gép, meg is látszik rajta :-). Sütésre most már gyakorlatilag egyáltalán nem használom, ha véletlenül mégis erre vetemedtem az időzítő miatt, akkor sem jártam jól, ugyanis szépen beprogramoztam a gépet, majd elfelejtettem elindítani a programot. Reggel meg ott álltam friss kenyér nélkül. Hát elszoktam már attól, hogy süssön, mit tegyek :-).

A vkf-re készült pályaművemben is csak a dagasztást hagytam rá, meg a kelesztést, a többi munkát én végeztem. A cipóban sült tarja amúgy egy nagyon egyszerűen elkészíthető finomság, ami látványos és tuti siker húsvétkor (nálunk már előtte is az volt, és szerintem a hűtőben tartókodó füstölt sonkának is hasonló sorsa lesz, mint ennek a darab tarjának volt).

Hozzávalók:
fél kg finom liszt
3 dl víz
2 tk só
1 tk cukor
1 csomag száraz élesztő (vagy 2 dkg friss)

kb. fél kg-s füstölt tarja (nyers, hagyományos füstölésű)
fokhagyma
babérlevél

Egy nagy fazékba vizet engedtem, beletettem 2-3 gerezd fokhagymát, 2 babérlevelet, majd kb. 2 óra alatt megfőztem benne a tarját. A vízben hagytam kihűlni. Utána a vizet félreraktam, és krumplilevest ill. második alkalommal hagymás tarhonyalevest készítettem belőle (gyors, finom ebéd :-) ). 

A tészta hozzávalóit belepakoltam a gépbe, beindítottam a dagasztás programot. Másfél óra múlva lett kész. Ekkor kivettem a tésztát, kicsit elnyújtottam, majd ráhelyeztem a közben felszeletelt tarját, és szépen becsomagoltam. Kivajazott sütőedénybe tettem és 180 fokon nagyjából 1 óra alatt megsütöttem.  Kicsit hagytam hűlni, hogy könnyebb legyen szeletelni. Újhagymával, retekkel és persze főtt tojással ettük.