Pontosabban 24-i, mert akkor volt nálunk az ebéd (nem vacsora, nekem így szimpatikusabb, ezért ez lesz az új szokás), a többi napon a nagyszülőknél ebédelünk. Nem akartam idegbajt, tavaly is sikerült elkerülni megfelelő tervezéssel, így idén is ezt a szokást folytattam. A tervezés most is bejött, minden időre elkészült, és abszolút nem voltam ideges, nem rohantam. Persze jól elfáradtam, de ennyi belefér. A páromnak sokat köszönhetek, egész délelőtt ő foglalta le a gyerkőcöket.
A sütemények egy részét már korábban megsütöttem. Még hétvégén elkészült a fahéjas linzer, a hetekkel ezelőtt megfőzött narancskrémet a fagyasztóból vettem elő, és 24-én állítottam össze a linzereket. Szintén hétvégén sütöttem meg a vaníliás kifliket.
23-án délután sütöttem sajtos rudat. Este feldíszítettük a karácsonyfát, így reggel már a szép fa várta a gyerekeket. Reggel bekészítettem a kenyérsütőbe a kenyeret, odatettem főni a húslevest, ami nagyjából 2-3 órát főtt összesen. Már jó régóta nem használok delikátot, van itthon egy üveg szárított zöldség (só nélkül), néha azt szoktam beletenni, de most jó bőven volt benne zöldségféle, így nem nagyon kellett mellé más ízesítés. Csirkeszárnyakból főztem, lassan, hogy szép tiszta legyen. Eperlevél tésztát főztem hozzá (házit), mivel elfelejtettem csigatésztát venni. Megsütöttem egy adag meggyes-gesztenyés muffint, de most minimuffin formában. Közben megkelt a kenyértészta, így megsüthettem a fokhagymás-sajtos kenyeret, aminek mindig nagy sikere van. Sütőben szoktam sütni, a kenyérsütőt már csak dagasztásra használom, így szebb is a kenyér, és úgy tűnik, az íze is más, jobb.
Amíg a kenyér sült, elkészítettem a csirketortát, hogy mehessen a kenyér után a sütőbe. Amíg sült, főztem krumplipürét meg kukoricás rizst. Végül a lazac következett: a szeleteket sóztam, borsoztam, bekentem olívaolajjal, majd a raclette-sütőn (amit jól felforrósítottam) mindkét oldalukat 4-5 percig grilleztem. Nagy sikere volt, igazán finom lett.
Ebéd után jött a Jézuska, a fa alatt volt nekem egy gasztroajándék is, megkaptam Dolce Vita szakácskönyvét, ami igazán gyönyörű lett, és találtam már benne pár szimpatikus receptet.
