Gigi a konyhában

Néha hozzájutok ahhoz, hogy főzzek a családnak, de általában valami megszokott ételt szoktak összeütni a rendelkezésre álló kevés idő alatt. A héten rászántam magam valami újra is, és nem bántam meg.

Néhány hete az egyik kolléganőmmel megállapítottuk, hogy mindketten szeretünk főzőcskézni és a szakácskönyveket is szívesen nézegetjük, viszont nem veszünk meg belőle túl sokat. Így hát megegyeztünk, hogy amink van, kölcsönadjuk egymásnak. Először megkaptam tőle Stahl Judit: Büntetlen örömök c. könyvét, ez volt az egyik recept, amit kiírtam belőle.

Hozzávalók:
2 db csirkemell filé
kb. 10 dkg zöldfűszeres krémsajt (persze házilag is fűszerezhető, sőt házilag is elkészíthető a krémsajt)
kb. 2 ek olívaolaj
só, frissen őrölt fekete bors

2 doboz kukoricakonzerv
2 dl főzőtejszín
5-10 dkg füstölt sajt
só, frissen őrölt fekete bors, őrölt szerecsendió

A csirkemell filéket kettévágtam és kiklopfoltam. Sóztam, borsoztam, majd rákentem a krémsajtot egyenletesen elosztva (többet is elbír, mint 10 dkg). Felgöngyöltem, majd korábban vízbe áztatott fogpiszkálóval megtűztem, hogy ne essen szét.

Serpenyőben felforrósítottam az olajat, és a tekercsek minden oldalát egy-két perc alatt megpirítottam.

Egymás mellé tettem egy kisebb tepsibe, lefedtem alufóliával, és a 200 fokra előmelegített sütőbe tettem. Kb. 25 percig lefedve sütöttem, majd levettem a fóliát, és még 5-10 percig hagytam sülni.

Közben elkészítettem a kukoricapürét. A serpenyőbe tettem a lecsöpögtetett kukoricát és kicsit átpirítottam. Átkanalaztam a botmixer edényébe, beleöntöttem a reszelt sajtot és a tejszínt (az eredeti recept 3 dl sovány tejet ír, én inkább a tejszínt választottam), majd pépesítettem. Visszaöntöttem a serpenyőbe, megsóztam, borsoztam, tettem rá kevés szerecsendiót és pár perc alatt összerottyantottam.

4 adag lett belőle, másnap melegítve is finom. A férjem szerint készíthetem máskor is :-).

Még majdnem két hét van a következő VKF fordulóig, de már vagy két hete folyamatosan látok fánkokat a VKF-re készítve és nevezve a különböző gasztroblogokon. Az én naptáram még csak januárt mutat, február 10. még jó messze van.

Ha jól emlékszem, egyszer megegyeztünk (jó néhány fordulóval korábban, az igaz), hogy a határidő azt jelenti, hogy azon a napon (plusz/mínusz egy nap) blogoljuk a "pályaművet". Megváltozott volna a szabály?

Az én pályaművem is készen van már, de nem szeretném addig blogolni, bár simán elképzelhető, hogy addigra valaki "lenyúlja" az ötletemet így is, és nem is fogok posztolni róla, mert az egész értelmét veszti ez által.

Sajnálnám, ha ez így maradna, sokkal érdekesebb, és izgalmasabb, ha minden témába illő poszt egy hétvégén jelenik meg.

Kicsit körülnéztem a bejegyzések között, kíváncsi voltam, mire vagytok kíváncsiak.

A 2010-es bejegyzések közül a dobogósak lettek:

1. Kandírozott narancshéj
2. Amerikai palacsinta
3. Triplacsokis keksz

A 2009-es bejegyzések közül dobogósak:

1. Túró rudi torta
2. Sóskamártás
3. Túrós-meggyes piskóta

Az eddigi összes bejegyzés közül dobogósak:

1. Sütőtök-leves
2. Krémes
3. Csirkemellfilé Orly módra

Futottak még kategória:

4. Mézes zserbó
5. Gombakrémleves

Az előző évi keresőkifejezések is ugyanezekre az ételekre vonatkoznak, itt csak az első tizet sorolom fel, de az előzőekben emlegetett dobogósok benne vannak az első 20-ban:

1. Orly módra (+ a "csirkemell Orly módra" kifejezés is benne van az első 20-ban)
2. krémes
3. sütőtök leves (ez is szerepel még egyszer "sütőtökleves"-ként még az első 10-ben)
4. sült csirkecomb
5. gombakrémleves
6. sörkifli
7. paradicsomleves
8. gyümölcstorta
9. töltött krumpli
10. rakott krumpli

És előkelő helyen szerepel a "Gigi" mint keresőkifejezés, valamint a "gigi a konyhában" is.

Azt hiszem, elég egyértelműen látszik, hogy ezt a blogot azok látogatják, akik valami egyszerű, de finom (esetles látványos is) ételt szeretnének készíteni. És ennek én nagyon örülök :-). Gyertek gyakran! :-)

Szilveszterkor muszáj sósat is enni, egyrészt mert a fiúk nem olyan édesszájúak, mint én, másrészt meg a sör kéri az ilyen sós rágcsálnivalókat. A recept az nlc-ről származik.

Hozzávalók (kb. 90 darabhoz):
60 dkg liszt
40 dkg sütőmargarin
1 púpos teáskanál só (én kevesebbet tettem bele, és sótlan lett)
35 dkg tejföl
a lekenéshez egy tojás (nekem csak fehérje volt itthon, de azzal is működik)
szóráshoz reszelt sajt (én füstöltet reszeltem rá)

A lisztet a margarinnal, a tejföllel és a sóval összekevertem, jó alaposan eldolgoztam. Kicsit ragacsosnak találtam a tésztát, kevés lisztet adtam még hozzá, majd fóliába csomagolva néhány órára a hűtőbe tettem.

Mikor a fiaim felébredtek a délutáni alvásból, befogtam őket. Még a nyújtásban is próbáltak segíteni, de azért az elég nehéz munka, nem nagyon ment nekik, így én nyújtottam ki nagyjából fél cm vastagra a tésztát. Kiszaggattuk, sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltuk. A nagyobbik fiam megkente tojással és a sajt rápakolásában is segített.

A sütőt előmelegítettem 220 fokra, majd betettem a tepsit és 15-20 perc alatt megsütöttem. Jó ropogós lett. Ettem már finomabbat, de egynek jó, és úgy tűnik, a családnak is ízlett (bár kicsit sótlannak találták, de ez az én hibám, nem a recepté).

Az utóbbi időben csak sütemények kerültek ide a blogra, ami főleg abból adódik, hogy nem sokat főztem, ha mégis, csak régi dolgokat, semmi újat, semmi említésre méltót. Szilveszterre azért összehoztam valami újat is, ezt mutatom be most.

Hozzávalók:
2 db füstölt csülök, darabja nagyjából 1,6 kg volt
kb. 7-8 dl sör (lehet barna is)
1 fej vöröshagyma
1 fej fokhagyma
mustár, őrölt bors, só
1 ek barna cukor

Én római tálban készítettem, de jénaiban is jó, sőt nagyobb peremű tepsiben is, ha megoldható a lefedése, pl. fóliával. De szerintem a római tál a legjobb hozzá, ezt kezdésként be kell áztatni vízbe, 20-30 percre.

A vöröshagymát negyedeltem, a fokhagymagerezdeket feleztem. A sörbe belekevertem 5-6 ek mustárt, kevés sót és borsot, valamint 2 gerezd fokhagymát apróra vágva.

A tál aljára tettem a többi fokhagymát, a vöröshagymát, majd rátettem a két csülköt. Leöntöttem a sörrel, és még kentem rá némi mustárt, igyekeztem mindenhova juttatni belőle. Végül megszórtam kevés barna cukorral, hogy szebb legyen a színe. Lefedtem és a hideg sütőbe toltam.

Beállítottam a hőfokot 200 fokra, és ott hagytam. Kb. negyed óra alatt felmelegedett, innentől számítva bő két órán keresztül fedő alatt hagytam főni, félóránként meglocsolgattam a saját levével, túl a félidőn meg is fordítottam a két csülköt. Mikor már kellően puhának bizonyult (ezt villával ellenőriztem, aminek köszönhetően később szét is repedt a bőr), levettem a fedőt és még fél órán keresztül sütöttem fedő nélkül.

Amíg tálalásra nem került a sor, a fedő alatt a kikapcsolt sütőben pihent. Majd kivettem, kicsontoztam, és tálaltam. Kinek főtt krumplival, kinek kenyérrel ízlett jobban, de nagyon nagy sikere volt. A férfiak nem bírták abbahagyni az evést, ennyi dicséretet én még ételre nem kaptam :-). Pedig sok munka nem volt vele, gyakorlatilag magától elkészült. Tényleg isteni finom lett.

Szerintem rajtam kívül még jó sokan fogják a Nők Lapja Konyha decemberi számából ezt a sütit elkészíteni, és jól fognak járni, ha megteszik. Ugyanis elég egyszerű az elkészítése, nagyon finom, és óriási sikere van. Még jó, hogy előrelátóan dupla mennyiségű pudingot és kekszet vettem, mert szerintem szilveszterre elkészül a második adag is, ugyanis a fiúk nem győzték enni, még a kevésbé édesszájú kisebbik meg az apja is imádta. A hozzávalók mennyiségén keveset változtattam (növeltem a málna és a puding mennyiségét), legközelebb még több málnával készítem, elbírja.

Hozzávalók (nekem 18x23 cm-es a legkisebb tepsim, az lett vele tele):
4 kis tojásból piskóta (4 kis tojás + 3 púpos evőkanál kristálycukor + 3 púpos evőkanál liszt)

a málnatöltelékhez:
35 dkg fagyasztott málna + a díszítéshez
1 csomag vanília puding
3 ek víz
8 dkg cukor

a vaníliakrémhez:
2 csomag vanília puding
1 l tej
4 púpos evőkanál cukor

1 csomag téglalap alakú háztartási keksz (én 20 dkg-sat vettem, maradt belőle)

A piskótát a szokásos módon megsütöttem vajazott-lisztezett tepsiben, és benne is hagytam.

A málnát már korábban kivettem a fagyasztóból, így már majdnem teljesen kiengedett, amikor összekevertem a cukorral és összetörtem egy fakanállal. Elkezdtem főzni. Közben a pudingport összekevertem a vízzel, majd besűrítettem vele a málnát, egy-két percig főzve. Még forrón ráöntöttem a piskótára.

A két csomag vanília pudingból a szokásos módon megfőztem a pudingot, majd ezt is ráöntöttem a málnára, egyenletesen elkenve.

A kekszeket szorosan egymás mellé helyezve raktam rá a pudingra, ahol szükséges volt, elvágtam, így befedve az egészet.

Néhány percet így hagytam hűlni, majd fóliával letakarva betettem a hűtőbe. Másnap vettem ki, minden kekszre tettem egy málnát és a kekszek mentén szeleteltem.

Update: másodszorra több málnával készítettem (közel fél kilóval) és 12 dkg cukrot adtam a málnához. Még finomabb lett, mint az első adag.

Látszik, hogy mennyire nincs időm blogolni. Ezt a bejegyzést még a múlt hét folyamán megírtam, de nem volt időm feltenni. Most pótolom.

Vasárnap délelőtt kimentünk hóembert építeni, de mire felépítettük, elkezdett esni az eső. Fénykép azért van róla, ha már nem maradt belőle semmi. Az esőben persze nem maradtunk kinn tovább (pedig szánkózás is volt betervezve), így aztán még ebéd előtt összekészítettem egy adag keksz-tésztát, amihez a receptet a múlt héten az nlc-n találtam. A recept már első percben szimpatikus volt, bár nem igazán értem, hogy ha valamit „vajas keksz”-nek hívnak, miért margarin van benne. Egyértelmű volt, hogy én vajat teszek bele.

A recept nem ír pihentetést, de azt hiszem, nem ártott a tésztának, hogy néhány órát várt a feldolgozásra. Ebéd után a nagyobbik a fiam nem akart aludni, én meg egy idő után meguntam a hisztit, és befogtam kekszet gyártani, amit persze szívesen csinált (egy ideig). Így tehát közös munkánk eredményét ehettük nem sokkal később.

Hozzávalók (kb. 50-55 db-hoz):
30 dkg liszt
20 dkg vaj
8 dkg porcukor
vanília-kivonat
csipet só
egy narancs leve és reszelt héja

A tésztát összeállítottam (kézzel), és mivel az eredeti receptben írt vaníliás cukor helyett én kivonatot használtam, még kb. egy evőkanálnyi lisztet hozzáadtam, ugyanis túl ragacsos lett volna enélkül.

Lisztezett lapra kinyújtottam, kb. 4-5 mm vastagra, majd nekiálltunk kiszúrni a különböző formákat. Előmelegített sütőben kb. 200 fokon (a „forró sütő” kitétel nem mindenki számára egyértelmű, én is jobban szeretem a fokokat megadni), sütőpapírral kibélelt tepsiben kb. 14 perc alatt megsütöttem, ekkor az alja már kicsit barnulni kezdett.

A kekszek felfelé nőnek, oldalra nem, tehát elég sűrűn lehet rakni a tepsire, nagyjából két tepsiben így elférnek. A család szerint nagyon finom lett, úgy kell dugdosni előlük, ha azt akarom, maradjon belőle későbbre is. Azt hiszem, karácsonyig sül majd még legalább egy adag.

Eddig soha nem sütöttem mézeskalácsot, aminek az az egyszerű oka, hogy nem rajongok érte különösebben. Tavaly az oviban karácsonyi vásár volt, amire anyu sütött egy nagy adagot, én díszítettem. Akkor kiderült, hogy a gyerekeim viszont rajonganak érte. Az meg tény, hogy gyerekekkel sütni jó móka. Így aztán ma délután munka után nekiálltunk. Olyan tésztát találtam a Mesterszakács magazinban, amit nem kell pihentetni, nekünk ez volt az ideális.

Hozzávalók kb. 160 darabhoz:
75 dkg finom liszt
25 dkg graham liszt
3 kávéskanál szódabikarbóna
2 kávéskanál őrölt fahéj
2 kávéskanál őrölt szegfűszeg
1 kávéskanál őrölt gyömbér
30 dkg porcukor
30 dkg vaj
2,5 dl méz
3 tojás

A lisztet összekevertem a szódabikarbónával, a fűszerekkel és a porcukorral. Belevágtam a hideg vajat, összedolgoztam, amennyire tudtam. Hozzáadtam a tojást és a mézet és közepesen kemény tésztát gyúrtam belőle.

A sütőt előmelegítettem 180 fokra, két tepsit kibéleltem sütőpapírral. Szóltam a fiúknak, hogy jöhetnek, majd lisztes nyújtódeszkán kinyújtottam egy kis adag tésztát kb. 3 mm vastagra, a gyerekek kezébe nyomtam a kiszúró formákat, és segítettem nekik tésztát a tepsire rakni.

Egy tepsi tésztát 8-10 percig sütöttem, majd rácsra raktam hűlni. Langyosan finom puha volt, a gyerekek jó néhányat elmajszoltak munka közben. Amikor kihűlt, néhányat kidekoráltam dekor toll segítségével, de nem volt már nagyon energiám díszíteni, így ez elmaradt. Két hatalmas dobozzal lett belőle. Szerintem díszítés nélkül is el fog fogyni :-).

Update: amint kihűlt, beletettem fém kekszes dobozba. Egyáltalán nem keményedett meg, nem kellett várni rá napokat, hogy ehetővé váljon. Ha viszont szabad levegőn van, természetesen szikkad. Az íze két nappal később jóval intenzívebb, és még nekem is ízlik, pedig mint említettem, nem rajongok a mézeskalácsért.

Már aznap kiszúrtam ezt a kekszet, amikor megjött a Nők Lapja Konyha novemberi száma. Ma jutottam el odáig, hogy megsüssem. Pillanatok alatt készen van - a gyerekek "segítségével" is kb. fél óra az elkészítése, + 10-12 perc a sütés. És nagyon megéri.

Hozzávalók:
20 dkg liszt
12 dkg vaj
12 dkg porcukor
4 tojás sárgája
1 tk fahéj
kevés kristálycukor a szóráshoz
vanília kivonat

A puha vajat a porcukorral habosra kevertem gépi habverő segítségével. Hozzáadtam egyenként a tojás sárgákat és tovább habosítottam. Beleszitáltam a lisztet és simára kevertem.

Két részre osztottam a tésztát. Az egyikbe löttyintettem egy kis vanília kivonatot, a másikba pedig a fahéjat kevertem bele.

A sütőt 180 fokra előmelegítettem. Egy tepsit kibéleltem sütőpapírral, majd fogtam a habzsákot egy nagyobb lyukú csővel, és a vaníliás tésztát belekanalaztam. Egy kekszhez 2 vaníliás csíkot húztam, egymástól kb. 1 cm távolságra. Egy-egy keksz között kihagytam néhány centit, hogy ne süljenek össze. Amikor elfogyott a vaníliás tészta, a fahéjassal folytattam. A két vaníliás csík közé és mellé is tettem fahéjasat. (A maradékot meg keresztben helyeztem el néhány kekszhez.) Összesen 20 db kekszem lett így, amik elég neccesen fértek el a tepsin. Lehet, hogy érdemes kisebbeket készíteni, többet, két tepsiben. De így is jó, ráadásul hamarabb készen van.

Megszórtam kristálycukorral a kekszet, majd az előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt megsütöttem. Amikor kivettem a sütőből, egy lapát segítségével kitettem hűlni. Ilyenkor még nagyon óvatosan kell vele bánni, mert puha. Néhány perc alatt kihűl és igazi keksz-állaga lesz. A gyerekeknek (is) nagyon ízlett.

Azt hiszem, elég egyértelműen látszik a blogon, hogy kissé el vagyok havazódva. Ennek az az oka, hogy munkahelyet váltottam, és ezáltal nemcsak többet dolgozom (eddig részmunkaidős voltam), de más időbeosztásban is. Szóval sokkal ritkábban jutok főzéshez, és ritkábban jutok blogoláshoz is. De tegnap egy fél órával korábban jöttem haza, így volt még időm gyorsan összedobni valamit.

Kaptunk négy óriási hagymát. Pont úgy néz ki, mint az újhagyma, csak sokkal nagyobb. Kb. 40 cm hosszú, hüvelykujjnyi vastag szárai vannak, a fehér része is van vagy 15 cm hosszú. Nem csípős, nagyon finom az íze és az illata is. Még nem tudom, mi lesz a maradék kettővel, tegnap kettőt sikerült felhasználni a lasagne-hoz.

Hozzávalók:
lasagne-tészta
besamell mártás (5 dkg vaj, 2 ek liszt, kb. fél liter tej, őrölt bors)
2 óriási hagyma
olaj, só, sómentes fűszerkeverék
reszelt sajt

A hagymát felkarikáztam, olajon megdinszteltem. Sóztam, fűszereztem.

A sütőt előmelegítettem 200 fokra. Egy tepsi aljára kis olajat öntöttem, majd a besamell mártásból keveset, erre tettem az első réteg tésztát, majd megint a besamellt. Ráraktam a dinsztelt hagymát. Újra egy kis besamell, majd tészta, besamellt, végül reszelt sajt jó bőven. Betettem a sütőbe és bő fél óráig sütöttem.

Aki hús nélkül nem akarja enni, kevés apróra vágott sonkát belekeverhet a hagymába dinsztelés közben.

(Kép nincs, a gépünk egy hete anyuéknál van, mindig ott felejtjük.)