Gigi a konyhában

Több gasztroblogon is olvastam már róla, hogy itt-ott feltűnnek a fotók forrásmegjelölés nélkül. Nem gondoltam volna, hogy a sajátommal is találkozni fogok, hiszen nem készítek túl szép fotókat. De ma megtörtént a "csoda", a bolognai spagettimmel találtam maga szemben a mivilagunk.hu oldalon. Persze írtam nekik, hogy legalább a forrást jelöljék meg, hogy honnan van a kép, ha már a beküldő lusta volt maga főzni és fotózni. Kíváncsi vagyok, mit reagálnak.

Tudom, a brassóit sertéshúsból kell készíteni. Én is azt szerettem volna, de aztán este jöttem rá, amikor kinyitottam a fagyasztót, hogy nincs itthon elegendő sertéshús. Így aztán ez a brassói pulykahúsból készült. Nem vált kárára.

Hozzávalók:
70 dkg pulykacomb
4 nagyobb krumpli
2 nagy fej vöröshagyma
1 kis fej fokhagyma
só, bors, majoranna
kevés olaj
néhány szelet húsos füstölt szalonna

A húst csíkokra vágtam (a hétvégén vettem egy Fiskars szakácskést, egyáltalán nem volt drága, és persze nem profi kés, de nagyságrendekkel jobb, mint az eddigi összes késem - öröm vele pl. húst vágni). A hagymát felkockáztam. A fokhagymát megpucoltam. A krumplit meghámoztam, kockákra vágtam. A szalonnát apró kockákra vágtam.

A krumplit a párolómban megpároltam. Így egyszerűbb, mint főzni, aztán szűrni, aztán hagyni száradni. Csak megpároltam, és otthagytam, amíg nem került rá sor újra. 

A szalonnát kevés olajon megpirítottam, kisütöttem a zsírját. A szalonnapörcöket félreraktam. A húst sóztam, borsoztam, jó bőven majorannát szórtam rá. A forró olajba tettem és megpirítottam, majd kiszedtem lyukas kanállal és félreraktam. A zsiradékon megdinszteltem a hagymát, hozzáraktam a fokhagymát összezúzva. Hozzákevertem a húst, öntöttem bele kb. másfél dl vizet és lefedve megfőztem, nagyjából 25 perc alatt omlósan puhára főtt. 

Egy másik serpenyőben olajat forrósítottam és a krumplit megpirítottam benne pár perc alatt, közben néha megkavartam. 

Végül a húshoz hozzáöntöttem a krumplit és a szalonnapörcöket, összekevertem. Tálalásig fedő alatt hagytam, hogy kicsit összeérjenek az ízek.

 

 

 

Biztosan sokan emlékeznek még rá, hogy milyen jól lehetett lakni a Ráday utcában a falafel-árusnál. Csoró egyetemistaként nagyon szerettem azt a helyet, mert saját kezűleg lehetett összeállítani a falafelt. A pitát jól megtömtük, alig bírtuk hazavinni a koleszig, pedig csak pár lépésre volt a Kinizsi utcában. Ott aztán gyorsan tányérra raktuk, mert azonnal el is szakadt és kiömlött belőle a rengeteg fasírt meg zöldség,  és villával jóízűen megettük. 

Akkor még nem a jelenlegi párommal követtem el ezeket az evéseket, de ő is ismerte a helyet, ezért egyáltalán nem bánta, amikor megemlítettem, hogy falafelt készítek a vkf-re. A pitát már bemutattam korábban, most a fasírt jön.

Hozzávalók:
25 dkg száraz csicseriborsó
2 tojás
só, bors, őrölt fűszerkömény
1 ek búzadara
sütéshez olaj

A csicseriborsót előző éjjel beáztattam, majd reggel enyhén sós vízben megfőztem. Leszűrtem és botmixerrel pépesítettem. Adtam hozzá 2 tojást, megsóztam, borsoztam, szórtam rá őrölt köményt. A botmixer segítségével összekevertem. Egy ek búzadarát is raktam bele, és kézzel összedolgoztam. Hagytam pihenni kicsit. 

Nagyjából 2 cm átmérőjű gombócokat formáztam belőle és a felforrósított olajban kisütöttem. Kb. 50 db fasírt lett, három részletben tudtam kisütni. Az elsőnél még nem volt gond, a másodiknál viszont kegyetlenül habzott az olaj. Telefonos segítséget kértem anyutól, aki azt mondta, hogy a nedvesség miatt szokott futni. Hát ebben a fasírtban nem sok nedvesség volt, hacsak a tojás nem volt túl vizes, de nem hiszem, mivel házi tojás. Ebben az esetben viszont valószínűleg az olajat fogtam ki, és nem túl jó minőségűt sikerült vennem. Így jártam. Mivel a habtól nem igazán láttam, hogy néz ki a fasírt, ezért nem lett túl szép, de az íze kárpótolt érte, én simán elmajszolgattam magában is. 

 

 

Elkészítettem azért az igazi falafelt is: a pitába raktam vegyes savanyúságot (csalamádét), néhány fasírtot és fokhagymás joghurtot a tetejére. Szerintem (és a férjem szerint is) nagyon finom lett!

 

 

A vkf-re készülve egyébként jól végiggondoltam, milyen "guruló gombócok" voltak eddig a blogban, és találtam jó néhányat.

Levesbetét:
Sajtgombóc
Húsgombóc
Májgombóc

Főétel:
Fasírt
Svéd húsgolyó

Köret:
Zsemlegombóc

Édességek:
Túrógombóc
Mákos túrógombóc
Gesztenyegolyó
Barackos gombóc

A vkf után azt hiszem, lesz miből választani a további gombócoláshoz :-). 

Nem szokásom hetekig ülni egy fényképen és nem posztolni. Most mégis így történt, jó néhány héttel ezelőtt sütöttem ezeket a puffancsokat, és le is fotóztam, csak épp valahogy mindig elmaradt a posztolás. Most pótolom.

A receptet egyébként sajtkukacnál láttam, és rögtön eldöntöttem, hogy kipróbálom.  Az első adag megsütése után úgy láttam, a mi családunknak ez túl kicsi adag, túl picik a puffancsok. Ezért a második sütésre növeltem a mennyiségeket, és így már elegendőnek bizonyult.

Hozzávalók:
60 dkg finom liszt
1,3 dl tej
4 ek joghurt
7 dkg vaj felolvasztva
4 kk só
2,5 ek cukor
1 nagy tojás
a tetejére szezámmag, lenmag vagy napraforgómag és tej a kenéshez

A hozzávalókat belepakoltam a kenyérsütőbe és elindítottam a dagasztás programot. Másfél óra múlva bemelegítettem a sütőt 160 fokra, elővettem a muffinsütőt, kikentem vajjal. A tésztát 12 részre osztottam és beleraktam a sütőformába. Lekentem tejjel, szórtam rá lenmagot és hagytam pár percig még kelni. Majd beindítottam a légkeverést is a sütőben és nagyjából 20 perc alatt megsütöttem.

 

 

Pitát sütni nem egyszerű. Nem tudom, megéri-e. Én most sütöttem, másodszorra már valószínűleg jobban menne, hiszen rájöttem pár dologra közben. De nem biztos, hogy nekiállok majd másodszor, mert szerintem kicsit sok vele a macera. Tény, hogy finom lett, valószínűleg finomabb, mintha készen veszem. Mégsem vagyok benne biztos, hogy megéri. Az alábbiak alapján mindenki döntse el magában.

Hozzávalók:
a kovászhoz:
1,5 dkg friss élesztő (a recept a Szakácsok könyvéből van, és itt szerintem elírták, mert 3-4 gramm friss élesztőről írnak, ami nem létezik, hogy jó legyen. Inkább 3-4 gramm száraz élesztő, vagy nagyjából 1,5 dkg friss, nekem ez utóbbi volt itthon.)
125 ml 30 Celsius-fokos víz (azaz majdnem kézmeleg)
10 dkg finom liszt

a tésztához:
195 ml 22 fokos víz (na persze, biztos mérem :-) )
20 dkg finom liszt
25 dkg rétes liszt
4 dkg porcukor
1 ek só

A kovászhoz összekevertem az élesztőt a vízzel, majd csomómentesen hozzákevertem a lisztet. Letakartam és hagytam állni nagyjából másfél órát a radiátor közelében.

A tésztához összekevertem a kovászt és a vizet, majd fokozatosan hozzáadtam a lisztet és csomómentesre kevertem. Végül belekevertem a cukrot és a sót. Letakartam és hagytam állni pár percig. Ez után megdagasztottam (kézzel) és pihentettem lefedve úgy egy órát.

Jó kis ragacsos tésztát kaptam, így azért formázás közben adtam még hozzá lisztet. Ill. formázás előtt :-). 

A sütőt előmelegítettem 220 fokra úgy, hogy benne hagytam egy tepsit is, az is forrósodjon fel. A tésztát 8 részre vágtam és nagyjából gömb alakúra formáztam a részeket, amiket lefedve hagytam pihenni negyed óráig (nagyjából míg a sütő felmelegedett). Ezután egyesével elnyújtottam mindet úgy fél centi vastagra. Úgy oldottam meg, hogy mindig kettőt elnyújtottam, és amíg a másik kettő sült, addig tudott pihenni a tészta.

A sütéssel szenvedtem igazából a legtöbbet. A recept szerint öt perc alatt megsül. Nekem nem ez a tapasztalatom.
Az elnyújtott tésztákat kettesével lapát segítségével rádobtam a forró tepsire (amit persze nem vettem ki a sütőből). Az első kettőt nagyjából 10 percig sütöttem, mire egy kicsit megemelkedtek és kezdett színük lenni. A másik kettőnél már úgy gondoltam, rásegítek kicsit, beindítottam a légkeverést (a 220 fok mellé). Így tényleg megemelkedtek gyönyörűen 5 perc alatt. Húscsipesszel vettem ki a sütőből, majd lefedve hagytam hűlni.

Mire jó a pita? Pl. gyroshoz, falafelhez, vagy egyszerűen csak jól megpakolva sült hússal meg zöldségekkel egy kicsit feldobja a vacsorát. Egy kis darabkát le kell vágni a széléből, és elvileg simán szétnyílik, ha mégsem, akkor késsel rá lehet segíteni. Amelyik normálisan megemelkedett sülés közben, annak nem kellett segíteni.

 

 

Gyors és egyszerű édességre vágytam, valami nagyon gesztenyésre. Egyértelmű volt, hogy ezt kell készíteni :-).

Hozzávalók:
25 dkg natúr gesztenyemassza (ízesítés nélküli, 100% gesztenye - jártam már úgy az ízesítettel (cukrozottal), hogy egyáltalán nem volt gesztenye íze)
5 dkg barna cukor
5 dkg szobahőmérsékletű vaj
rumaroma (ha csak felnőtteknek készül, mehet bele igazi rum)
kevés tej, ha szükséges
néhány szem keksz (most Győri Édes)
magvalt meggy (fagyasztott vagy befőtt)
díszítő cukor (vagy tortadara, vagy kakaópor)

A vajat habosra kevertem a cukorral.  Hozzáadtam a gesztenyemasszát és a rumaromát, elkevertem alaposan. A kekszeket összetörtem - nem volt kedvem darálni a pár szemet, ezért folpack alatt klopfolóval összetörtem apróra -, beleraktam a masszába. Minimális tejet lehet hozzákeverni, ha száraznak tűnne, ez a keksz mennyiségétől függ leginkább. 

Golyókat formáztam belőle, minden golyó közepére raktam egy szem meggyet. Megforgattam a díszítőcukorban. Betettem a hűtőbe kicsit dermedni. 

 

 

Igazán finom lett, nem túl édes (azt nem szeretjük), eteti magát. A gyerekek is tömték magukba, úgy kellett határt szabni, hogy ne vigyék túlzásba. Minél tovább áll, a meggy ízét annál jobban átveszi és még finomabb lesz.
Kakaóporba forgatva még kevésbé lesz édes, felnőtteknél lehet, hogy az jobban beválik.

 

 

A DM-ben szerzett pontokért cserébe vettem meg Stahl Judit: Gyors húsos ételek c. könyvét, és már akkor kinéztem néhány receptet, amit muszáj elkészíteni belőle. Az egyiket elkészítettem múlt héten, igazán nagy sikere volt, nem utoljára készült.

A húsokkal úgy vagyok, hogy ha elmegyek a húsboltba bármilyen célból, akkor általában több húst veszek, mint amire éppen szükségem van, és kisebb-nagyobb csomagokat rakok a fagyasztóba későbbi felhasználásra. Ennek megfelelően főzéskor-sütéskor azt veszem elő, ami éppen kéznél van, a mennyiség nem mindig felel meg az előírásoknak. Így alakult most is, két kis csomagot vettem elő a fagyasztóból, ezért az eredeti receptben megadottaktól kissé eltértem, most a saját verziót írom most le.

Hozzávalók:
20 dkg marhacomb
35 dkg sertés lapocka
30 dkg krumpli
egy fej vöröshagyma
2 kk koriandermag
1 tojás
fél dl tej
őrölt szerecsendió
só, bors

sütéshez: olaj, vaj

mártáshoz:
2 ek szójaszósz
kb. 2 dl tejszín (szerintem több volt)
1 ek finomliszt
fehér bors

A krumplit megmostam, meghámoztam, felkockáztam, sós vízben megfőztem. Leszűrtem, áttörtem, majd hagytam kihűlni.

A húst megdaráltam a hagymával együtt (nem volt kedvem reszelgetni, így egyszerűbb volt). A krumplit, a húst, a hagymát és a többi hozzávalót: tojást, tejet, összetört koriandermagot (nincs mozsaram, folpack alatt klopfolóval törtem össze), szerecsendiót alaposan, kézzel összedolgoztam. Sóztam, borsoztam (közben kóstoltam). Nagyjából 2 cm átmérőjű golyókat formáztam, kb. 50 db lett belőle.

Az olajat és a vajat (kb. 10 dkg) felhevítettem és a golyókat megsütöttem benne. Mivel elég nagy edényem van, az egész belefért egyszerre. A sütés kb. 10 percig tartott, közben figyeltem, hogy minden oldala megsüljön. Szűrőkanállal kiszedtem egy jénai tálba és lefedtem, hogy meleg maradjon.

Az olajat kiöntöttem a serpenyőből, úgy 3-4 evőkanálnyit hagytam benne. A szójaszószt elkevertem 2 dl forró vízzel és ezzel felöntöttem a serpenyőben maradt zsiradékot, nagy lángon hagytam, és fakanállal felkapargattam a lesült húsdarabkákat. A lisztet a tejszínnel csomómentesre kevertem, borsot szórtam rá, majd lassan hozzáöntöttem a zsiradékhoz és sűrűre főztem nagyjából 5 perc alatt. 

Sült krumplival vagy krumplipürével a legfinomabb (mi az előbbit választottuk), az áfonyalekvárt kihagytuk, mert az édes íz nekünk nem jön be. Anélkül viszont bármennyit megeszünk belőle :-).

 

 

Gyors, egyszerű ebéd/vacsora maradékok felhasználásával. A maradék ez esetben a főtt rizs volt, ill. a gomba szára. Ugyanis a gombafejeket a hétvégén grilleztük, a szárát meg félreraktam, hogy majd csak lesz belőle valami. Lett.

Hozzávalók:
2 db padlizsán (anyuék kertjéből, életükben először termesztettek padlizsánt)
főtt rizs
kb. 15 db fehér csiperke szára
1 fej lilahagyma
olaj, só

Előmelegítettem a sütőt 200 fokra.

A  hagymát felkockáztam, a felforrósított olajba tettem. A gombaszárakat is felkockáztam, miután a hagyma kicsit dinsztelődött, hozzáadtam. Megsóztam.

A padlizsánokat kettévágtam és kivágtam a belüket, amit szintén felkockáztam és a közben párolódott gombához adtam. Néhány perc párolás után hozzáraktam a rizst is és kicsit megpirítottam.

A félbevágott padlizsánokba töltöttem a gombás rizst, a végén pedig öntöttem rá keveset abból a fűszeres olajból, amibe az aszalt paradicsomot raktam. 20 percre sütőbe raktam. 

Lehetett volna még bolondítani reszelt sajttal, esetleg sonkával, vagy paradicsomszósszal készíteni, de most így volt a legegyszerűbb. 

 

 

Néhány hete, amikor feltöltöttem a konyhai készletemet, vettem egy kiló grahamlisztet mindenféle konkrét cél nélkül. Most eljött az ideje a felhasználásnak, sütöttem egy adag zsemlét, és mivel sikere volt, fogom még ismételni, nem megy veszendőbe a többi liszt sem. Sőt, azóta vettem még egy kilót, hogy mindig legyen itthon.

Hozzávalók:
fél dl olaj
3 dl langyos víz
35 dkg finom liszt
15 dkg graham liszt
2 tk só
1 tk cukor
2 ek burgonyapehely
csipetnyi aszkorbinsav
egy csomag száraz élesztő

A hozzávalókat a fent leírt sorrendben beraktam a kenyérsütő gépbe és elindítottam a dagasztás programot. Miután megkelt, kivettem, megformáztam hat db zsemlét, majd letakarva még kb. 20 percig kelesztettem.

A sütőt 190 fokra előmelegítettem, tettem bele vizet, hogy gőzölögjön, majd nagyjából 20 perc alatt megsütöttem a zsemléket.

 

 

Bátyám születésnapját ünnepeltük tegnap. Néhány hete megtudtam a sógornőmtől, hogy a bátyám kedvence a máktorta. Mikor kiderült, hogy nálunk ünneplünk, eldöntöttem, hogy sütök neki máktortát, de fogalmam sem volt, milyen az. Ezért aztán jól körülnéztem a neten, és találtam is több receptet, ezek közül Moha receptje volt a legszimpatikusabb.

Hozzávalók:

tésztához:
35 dk mák
10 tojásfehérje
35 dkg cukor

fehér krémhez:
3 dl tej
3 ek búzadara
10 dkg vaj
7 dkg porcukor
citrom reszelt héja
vaníliaaroma

meggyes krémhez:
két üveg meggy (egy nagyobb, egy kisebb, a meggyszörp készítésekor tettem el lé nélkül)
60 gr étkezési keményítő
reszelt citromhéj
őrölt fahéj
3 ek cukor (ez nekem kicsit soknak tűnt, a meggy savanyúságától függően változhat)

A mákot megdaráltam. Sütőpapírból kivágtam 4 db 26 cm átmérőjű kört (a tortaformának megfelelően).

Beizzítottam a sütőt 180 fokra. A tojásfehérjéből kemény habot vertem robotgép segítségével, a cukrot fokozatosan adagoltam hozzá. Utána óvatosan belekevertem a darált mákot is. Négy egyenlő részre osztottam a masszát. A tortaformába raktam egy papírt, ráöntöttem a masszát, egyenletesen elterítettem, betettem a sütőbe kb. 20 percre. Mikor megsült, levettem a tortaforma karimáját, a papírt a munkalapra húztam és hagytam hűlni. A másik három lappal is ugyanúgy tettem. Azt tapasztaltam, hogy ahogy telik az idő, a hab kezd összeesni, és mintha mindig kevesebb masszám lenne (ez csak a látszat volt, mert igazából ugyanakkora lett minden lap). A későbbiekben még leírt tapasztalatok alapján viszont elképzelhető, hogy ha legközelebb sütök ilyen tortát, akkor egyszerre csak két lapnyi masszát készítek el, hogy ne essen annyira össze.

Míg sültek a lapok, elkészítettem a krémeket. A fehér krémhez a tejből és a búzadarából tejbegrízt főztem, majd hagytam hűlni. A vajat a porcukorral habosra kevertem, majd hozzáadtam a tejbegrízt, a vaníliaaromát és a citromhéjat is.

A meggyet tésztaszűrőbe tettem, felfogtam a levét, kiegészítettem 3 dl-re vízzel (nem kellett hozzá sok). A léből és a keményítőből  a cukorral, citromhéjjal, fahéjjal sűrű krémet főztem, majd a végén hozzáadtam a meggyet is. Ezt is félreraktam hűlni.

Ez után jött a legnehezebb rész. A lapokat megfordítottam, levettem róluk a sütőpapírt, a legszebbet félreraktam a torta tetejére. Egy tortaalapra fóliát helyeztem, arra az első lapot, rá a meggyes krém felét. A következő lapot, majd a fehér krémet. A harmadik lapot, a meggyes krém másik felét. Végül a negyedik lapot. Szórtam rá színes cukrot, lefedtem, és betettem a hűtőbe másnapig. (Ha porcukorral akarjuk megszórni, azt csak felvágás előtt, mert a hűtőben benedvesedik és csúnya lesz.)

A lapokkal meggyűlt a bajom, ennek több oka is lehet. Az egyik a már említett hab-összeesés, mivel az első lett a legszebb, lehet, hogy a többi azért szakadt annyira, mert nem volt olyan kemény a hab, amikor betettem a sütőbe. Az is lehet, hogy az első sült meg legjobban, mert utólag vettem észre, hogy az 190 fokon sült 20 percig, 180 fok helyett. És a harmadik ok, ami eszembe jutott (és valószínűleg ez az igazi), hogy az első tudott legjobban kihűlni, és a többi bár hidegnek tűnt, még nem volt egészen hideg, és ezért szakadtak. Szerencsére a végén nem volt túl feltűnő, hogy ennyit kínlódtam az összeállítással (de persze az látszik, hogy túl nagy rutinom nincs a tortasütés terén - még), és az íze kárpótolt mindenkit. Igazán jól sikerült, aki a családban szereti a meggyet és a mákot, mindenki dicsérte. A bátyám különösen.