Gigi a konyhában

Az utóbbi időben elég sok dolgom volt, és ez a közeljövőben is így fog maradni, ezért úgy nézett ki, hogy ebben a Vkf fordulóban nem fogok részt venni. De folyamatosan a fejemben volt a téma, és mivel kenyeret úgyis kell sütni elég gyakran, úgy döntöttem az utolsó pillanatban, hogy valami újat sütök, amit egyúttal benevezek a vkf-re is. Szerettem volna valami érdekesebb dologgal előállni, de egyszerűen semmire nem volt időm, ezért aztán maradtam ennél a kenyérnél.

Hozzávalók:
2 ek olaj
3 dl víz
20 dkg fehér rozsliszt
5 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt
30 dkg finom liszt
2 ek burgonyapehely
2 tk só
1 tk cukor
1 csipet aszkorbinsav
1 csomag szárított élesztő

A hozzávalókat a kenyérsütőgéppel megdagasztottam, majd hagytam benne kelni egy órát. Ez után kivettem, átgyúrtam a tésztát. Az ovális jénai tálba sütőpapírt tettem, beleraktam a tésztát, lefedtem és hagytam bő fél órát kelni. Közben előmelegítettem a sütőt 220 fokra. Mielőtt a tálat a sütőbe tettem, a tetejét kissé bevizeztem, bevágtam, visszatettem rá a fedőt. 35 percig sütöttem fedő alatt, majd 5 percig fedő nélkül.

A kép nem valami szép, ebben bőven van még tanulnivalóm :-)

Ma éjfélig lehet licitálni, támogatásokat átutalni később is. Lesz Segítsüti-füzet is.

Valamelyik nap kenyeret akartam sütni, de nem vágytam semmi különlegesre, csak valami egyszerűre. A meglévő fehér kenyér receptjeim nem váltak be igazán, a kenyérsütő géphez adták a recepteket és nem ízlettek annyira, hogy arra vágyjak. Ezért körülnéztem Limaránál (hol máshol? :-) ) és megtaláltam az ő alapreceptjét. Gyönyörű kenyeret láttam, ezért úgy döntöttem, hogy én is kipróbálom. Megbolondítottam magvakkal és óriási sikere volt itthon. A fele azonnal elfogyott, így másnap újra sütöttem egy adagot. Anyu is megkóstolta, és ő ugyan nem süt kenyeret már nagyon régóta, de azt mondta, ezt kipróbálja majd. Szóval ez a tökéletes fehér kenyér. Köszi Limara! :-)

Hozzávalók:
2 dl víz
0,7 dl tej
2 ek olaj
50 dkg finom liszt (nincs itthon BL80-as, de valószínűleg veszek majd, ahogy tönkölybúza lisztet is)
2 ek burgonyapehely
csipetnyi aszkorbinsav
1 tk cukor
2 tk só
egy csomag száraz élesztő

A kenyérsütőgépben elindítottam a dagasztás programot. Másfél óra múlva kivettem a tésztát, megformáztam és beleraktam a sütőpapírral kibélelt jénaiba. Lefedtem és hagytam még kelni kb. fél órát. Közben beindítottam a sütőt, 220 fokra előmelegítettem. A megkelt kenyérre vizet spricceltem, majd újra lefedtem és betettem a sütőbe. 40 perc után lefedtem a fedőt és további 5 percig sütöttem. Ropogós héjú istenien puha kenyér lett a végeredmény. Az első adagba napraforgó- és tökmagot is tettem, a második adagba már csak napraforgómag jutott, de anélkül is nagyon finom, ebben biztos vagyok.

Gyerekkorom óta én vagyok a fő-fő hurka- és kolbászkóstoló otthon. Minden disznóvágásnál az én feladatom volt eldönteni, hogy finom lesz-e a hurka és a kolbász. Apu kavarta, az ő kezére rátapadt a sok fűszer, nem tudott rendesen kóstolni. Anyu meg valamiért nem szerette. Én viszont imádtam, és azzal sem foglalkoztam, hogy a kolbász esetén nyers húst eszem (igazából nem is tudatosodott bennem). Meg kell mondjam, mindig nagyon finom lett minden :-). Kóstolás után persze a töltésben is segítettem, és semmi bajom nem volt a sertésbéllel, pedig azt a töltőre való felhúzás előtt fel kellett fújni (persze szájjal). Sőt, az is előfordult hébe-hóba, hogy nem csak a boltban vett belet használtuk, hanem otthon "huroltuk" az épp levágott disznóból kivettet, na ezt azért annyira nem csíptem, de ha kellett, csináltam.

Néhány hete a párom kitalálta, hogy készítsünk kolbászt. Disznóvágásról évek óta nincs szó, mióta anyuék is itt laknak Érden, nem volt rá alkalom. Az állatot itt nem tudjuk felnevelni, vásárolni meg nem tudtunk annyiért, hogy megérje kínlódni vele, bár még nem adtuk fel, hogy találunk megfelelőt. A hurka és kolbász elkészítésének viszont semmi akadálya nincs. Így aztán néhány hete beszereztük apuval a hozzávalókat, én meg mentem kóstolni, majd tölteni. Jól sikerült, ezért a párom kérte, hogy mielőtt még elfogy az előző adag kolbász, készítsünk még egy adagot. Az utolsó pillanatban, mielőtt még nagyon felmelegszik az idő, elkészítettük az újabb adagot. 11 szál lett belőle, nagyjából 60-70 cm-es darabok.

Hozzávalók:
4 kg sertéslapocka darálva (talán 20 dkg-val lett több)
1,3 kg zsírnak való szalonna (a legjobb az ún. nyesedékes, az olcsóbb is, és tökéletesen megfelel, ha lehet kapni a hentesnél)
só, őrölt bors, pirospaprika ízlés szerint (lehet persze csípős paprikát is beletenni)
2-3 fej vöröshagyma reszelve (vagy a húsdarálón átengedve)
sertésbél

Nem árt, ha van hurkatöltő otthon, de ha jól tudom, az elektromos húsdarálók is alkalmasak a töltésre.

A hozzávalókat jó alaposan összekeverjük, közben kóstoljuk. Nem baj, ha kicsit állni hagyjuk, hogy összeérjenek az ízek, de nem feltétlenül szükséges. Beletöltjük a bélbe, majd megfüstöljük. A füstölést apu végezte, házilag eszkábált hozzá füstölőt és szőlővenyigét meg meggyfát használt a füstöléshez. Most ki vannak akasztva száradni, nagyjából jövő héten már igazán finomak lesznek. Ha véletlenül elkezd csepegni (a meleg miatt), akkor hűtőbe kell tenni, addig a spájzban elvan.

Elég régen készültem már amerikai palacsintát sütni, de valahogy sosem jött össze. Aztán néhány nappal ezelőtt nézegettem Jamie Oliver egyik könyvét, és megláttam benne a receptet, akkor határoztam el végérvényesen, hogy ezen a hétvégén mi amerikai palacsintát fogunk enni, történjen bármi. Ettünk :-).

Hozzávalók (7-8 db):
4 tojás (fehérje és sárgája különválasztva)
12 dkg liszt
1 tk sütőpor
1,5 dl tej
csipet só

A tojás sárgáját összekevertem a tejjel, liszttel, sütőporral. A fehérjéből a sóval kemény habot vertem, majd a két masszát óvatosan összeforgattam.

Egy száraz serpenyőt felforrósítottam, beletettem egy kisebb merőkanálnyi masszát és vártam, hogy kissé megszilárduljon (egy-két perc), majd egy műanyag lapáttal megfordítottam és a másik felét is megsütöttem.

Készítettem így üresen, ezeket mézzel megkenve ettük. Nekem nagyon ízlett, mivel könnyű a tésztája, bármivel ízesíthetjük, és mézzel kimondottan finom volt. A két gyerek is eszegette, bár a nagyobbik nem volt annyira lelkes.

Készítettem epres változatot, amikor az alja már megszilárdult, a nyers tésztába belepotyogtattam az eperszemeket (fagyasztóból kivett, kiolvadt), majd megfordítottam, és megsütöttem a másik oldalát is.

Ugyanezzel a módszerrel készítettem kolbászos változatot is apának. Ő még pluszban megkente vajjal, és meg is fűszerezte. Megkóstoltam, az is nagyon finom volt, férfiaknak nyilván az jön be jobban. Így néz ki:

Mivel az elkészítése roppant egyszerű és nem is túl időigényes (nem tart tovább, mint egy bundás kenyér vagy egy rántotta elkészítése), ideális reggeli lehet. Különösen, hogy gyakorlatilag bármivel lehet ízesíteni.

Az alábbi kenyeret Susan Loomis: Életünk a Tatin utcában c. könyve ihlette, de nem követtem teljes mértékben az ott megadott receptet.

Hozzávalók:
30 dkg kukoricaliszt
30 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
4 dl víz
2,5 dkg élesztő
1 púpos tk só
1 kk cukor
2 ek burgonyapehely
csipetnyi aszkorbinsav

A kenyérsütő gépben dagasztási programot állítottam be. Miután megkelt, átgyúrtam, beleraktam egy kizsírozott jénai tálba és hagytam még kelni.

A sütőt 220 fokra előmelegítettem, majd a kenyeret 40 perc alatt készre sütöttem. Kissé lapos lett, ez nyilván a rozslisztnek köszönhető. Az íze finom és jól vágható.

Nem vagyok nagy tortasütő, de azért próbálkozom néha. Általában sikere van, mert ugyan nem túl szépek, de mindig finomak szoktak lenni (pl. meggyes máktorta, puncstorta, meggyes-gesztenyés torta - a puncstorta linkjét nem tudom beilleszteni, nem tudom, mi a baj). Anyunak eddig még nem sütöttem szülinapit tortát, egyszer méltatlankodott is miatta, így aztán idén úgy döntöttem, nem hagyom torta nélkül. Na nem mintha nem lett volna otthon 6 féle sütemény, mire a tesómék megjöttek, de azért tortát sütnöm kellett (mellesleg ő is sütött egyet). Ennek a tortának a vártnál nagyobb sikere volt, mindenkinek nagyon ízlett, és anyu például attól volt elájulva, hogy milyen magasra feljött a tészta és nem esett össze. Aztán, amikor megtudta, hogy egyetlen tojás van benne, még jobban csodálkozott és elkérte a receptet.

Hozzávalók egy 18 cm-es tortaformához:
20 dkg finom liszt
2 dkg kakaópor (cukrozatlan)
5-6 dkg tejcsoki darabokra törve
2 ek kandírozott narancshéj (itt sem tudok linket beilleszteni)
1 tojás
12 dkg kristálycukor
1 dl tej
6 dkg vaj
fél csomag sütőpor

a krémhez:
18-20 dkg étcsoki
2 dl tejszín
2-3 dkg vaj (nem mértem)
2 tk narancshéj

A vajat megolvasztottam, hozzáadtam a cukrot, alaposan elkevertem. Beleütöttem a tojást, azzal is elkevertem. Beleszitáltam a lisztet, a kakaóport, a sütőport és csomómentesre kevertem. Jöhetett a csoki, a narancshéj és végül a tej, lassan adagolva, nem biztos, hogy kell ennyi, de az én tésztám elbírta.

A tortaforma aljára és oldalára is sütőpapírt vágtam, beleöntöttem a tésztát és 200 fokon kb. 35-40 percig sütöttem, tűpróbával ellenőriztem.

Közben gőz fölött felolvasztottam az étcsokit, amennyit itthon találtam. Lejjebb vettem a lángot és lassanként hozzákevertem 2 dl szobahőmérsékletű tejszínt. Amikor ez megvolt, levettem a gőzről, belekevertem a narancshéjat és hozzáadtam lassan a szintén szobahőmérsékletű vajat is. Amíg a tészta megsült és kihűlt, a krémet is kihűtöttem, mikor már nem gőzölt, a hűtőbe tettem.

A kihűlt tésztát vízszintesen kettévágtam. A krémet habosra vertem robotgép segítségével, kétharmadát a két lap közé kentem, a maradékkal pedig a tortát körbekentem és a tetejére is jócskán jutott. Egy kevés krém megmaradt, de nem tudtam, mennyi kell a külsejére, ezért nem mertem többet beletenni. Végül egy kevés porcukrot szitáltam rá.

Idejét sem tudom, milyen régóta készülök hamburgert készíteni otthon. Persze volt már, hogy vettünk hamburger-zsemlét meg fagyasztott hamburgerhúst, de az nem az igazi, még akkor sem, ha nagyságrendekkel jobb a gyorsétterminél. Az igazi hasonlít ahhoz, amit sok-sok évvel ezelőtt nem messze a Ferenciek terétől egy kis hamburgeresnél lehetett enni - nem tudom, megvan-e még. A ma készített hasonlít hozzá :-).

A zsemle receptjét Fűszeres Eszternél találtam.

Hozzávalók:
30 dkg finom liszt
30 dkg rétes liszt
5 dkg puha vaj
3 dl tej
1 tojás
2 dkg élesztő
2 ek cukor
1 tk só
tetejére egy tojás

A hozzávalókat beraktam a kenyérsütő gépbe, és beindítottam a dagasztás programot. Mikor készen lett, 8 zsemlét formáztam belőle és hagytam még kelni egy kicsit. Majd lekentem tojással és 190 fokon 25 perc alatt megsütöttem.

A húspogácsához nem marhahúst használtam, ugyanis a hentesnél nem tudták nekem megdarálni (rossz volt a daráló), én meg ma annyira lusta voltam húst darálni, hogy inkább lemondtam róla. Vettem helyette már darált sertéshúst (tudom, nem illik, de ma ez van, ezt kell szeretni).

8 db nem túl nagy húspogácsához fél kg sertéshúst használtam, adtam hozzá 3-4 gerezd fokhagymát, sót és frissen őrölt borsot. Nagyon kevés olajon pár perc alatt megsütöttem.

A zsemlébe hagymakarikák és uborka, ill. ketchup került a húson kívül, de persze sok egyéb dologgal lehet még bolondítani, pl. csalamádéval, sajttal, salátával, paradicsommal stb.

Jó régen nem sütöttem már semmi finomságot, itt volt az ideje. Meg annak is itt volt az ideje, hogy készítsek valamit kandírozott narancshéj felhasználásával. Gyerek mellett a legegyszerűbb a muffin sütése (ciki, nem ciki, mi szeretjük), ennek álltam neki. Az arányok készítés közben alakultak ki, előre csak nagyjából írtam fel, szerintem mit kéne beletenni, aztán alakítottam rajta kicsit. A végeredmény szinte tökéletes lett :-).

Hozzávalók:
20 dkg finom liszt
2 dkg cukrozatlan kakaópor
12 dkg kristálycukor
2 tk reszelt narancshéj
2 ek kandírozott narancshéj
2 tojás
1 dl tej
6 dkg puha vaj
fél csomag sütőpor
6 dkg csokoládé darabokra törve (én maradék mikulásokat használtam fel)

Először a vajat és a cukrot kevertem össze, aztán szépen a többi hozzávalót is, legvégére hagyva a csokidarabokat és a kandírozott narancshéjat. Papírkapszlival bélelt muffin-sütőbe kanalaztam, majd 200 fokon sütöttem, 20-25 perc alatt kész (tűpróba).

Este még nem tudtam, mit fogok főzni. Benéztem a fagyasztóba, kivettem három darab egész csirkecombot. Reggel benéztem a hűtőbe, megláttam a mascarponét. Nekiálltam főzni. Ez az étel annyira arcpirítóan egyszerű, hogy nem is kéne róla posztot írni. Azért írok mégis, hátha valaki pont ettől kap ihletet. Fotó persze nem készült, mert nem akartam közzé tenni a receptet. Meg nem is egy szép étel. De nagyon finom!

Hozzávalók:
3 db egész csirkecomb (ha lett volna 4, még jobb lett volna)
25 dkg mascarpone
25 dkg kuszkusz
2-3 gerezd fokhagyma
só, bors
olaj
bazsalikom, oregano, rozmaring, szerecsendió
vaj

A csirkecombokat megmostam, kettévágtam. A mascarponét összekevertem egy-egy teáskanál bazsalikommal, oreganóval, rozmaringgal és szerecsendióval (sajnos még nincs friss fűszernövényem, ezek mind szárítottak voltak, de a friss már 5 cm magas!), összezúzott fokhagymával. A combok bőre alá töltöttem, amennyit tudtam. Egy kis tepsibe olajat öntöttem (kb. 2 ek), ráhelyeztem a combokat, majd a maradék mascarponét köré kanalaztam. Lefedtem alufóliával, 30 percet sütöttem 200 fokon. Levettem az alufóliát és további 30 percet sütöttem 200 fok + grillen.

Közben kinyitottam a szekrényt, hogy elővegyem a rizst, ekkor szembesültem vele, hogy nagyjából 1 dl-nyi van itthon, ami édeskevés. Krumplit nem akartam főzni, tészta ehhez nem illik. Mi legyen a köret? Hát kuszkusz, úgyis régen volt. 25 dkg kuszkuszt leforráztam sós vízzel úgy, hogy jól ellepje, majd letakartam. Néhány perc alatt megdagadt, ekkor hozzákevertem egy kis vajat. Majd, miután kész lett a csirkecomb, a mellette található mascarponéból egy jó adagot szintén hozzákevertem a kuszkuszhoz. Így kaptam egy isteni fokhagymás ízű köretet, ami ugyan száraznak látszik, de egyáltalán nem az! A hússal együtt kimondottan isteni íze van. Néhány perc munkával egy nagyon egyszerű, de finom ételt sikerült összehoznom, ami a kisfiamnak is nagyon ízlett.