Hozzávalók:
1 pohár rizs
2 pohár víz
2 tojás
só, esetleg sómentes fűszerkeverék
olaj
Az olajat felforrósítom (kb. 1-2 ek), belerakom a rizst, kicsit megpirítom. Hozzáöntöm a vizet, megsózom, fűszerezem, néha megkeverve lassú tűzön készre főzöm.
Közben a tojást villával felverem. Egy serpenyőbe 2 ek olajat öntök, felforrósítom, beleöntöm a főtt rizst és a tojást és folyamatos kevergetés közben összesütöm.
Augusztus óta készülök újra elővenni a wokot a szekrényből, de csak most jutottam el odáig, hogy meg is tettem. Megérte.
Hozzávalók:
fél kg csirkemellfilé
1 szál póréhagyma
1 doboz szárított shiitake gomba (25 g)
3 gerezd fokhagyma
1 db étkezési (vagy kaliforniai) paprika
olívaolaj
1 ek szójaszósz
1 ek étkezési keményítő
1 tk curry por
1 tk őrölt római kömény (nekem egész volt itthon, mozsárban összetörtem)
2-2,5 dl húsleves
só
A gombát beáztattam 2-3 órára.
A húst felkockáztam. Összekevertem a szójaszószt, 1 ek olívaolajat az étkezési keményítővel, a római köménnyel és a curry porral. A húst beleforgattam és hagytam állni kb. 1-1,5 órát, de kevesebb is elég lehet.
A wokban 4 ek olívaolajat felforrósítottam, beleraktam a húst és néhány perc alatt megsütöttem. Kiszedtem a húst, helyére tettem a karikára vágott póréhagymát, a gombát, az apróra vágott fokhagymát és a kockákra vágott paprikát. Kavargatás közben kicsit megpirítottam. Szórtam rá sót, majd ráöntöttem a húslevest, visszaraktam a húst, lefedtem és készre főztem (nagyjából 10-15 perc). Tojásos rizzsel ettük.
Sokféle kenyér-kifli-zsemle receptet kipróbáltam már, szinte mindet többször is megsütöttem, de van néhány kedvenc, amelyeket gyakrabban sütök a többinél. Ez is olyan lesz, ebben biztos vagyok. Mohánál találtam a receptet, és amikor megláttam, azonnal elmentettem, annyira tetszett. Tegnap megsütöttem, és beváltotta a hozzá a fűzött reményeket, nagyon finom lett.
Hozzávalók:
25 dkg rétes liszt
10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
15 dkg finom liszt
3 ek burgonyapehely
1,5 dl tej
2 dl víz
1 dl olaj
1 csomag száraz élesztő
egy csipet cukor
egy csipet aszkorbinsav
1 csapott ek só
tetejére magok (lenmag és szezámmag volt itthon, de beszerzek napraforgó magot is)
A hozzávalókat bepakoltam a kenyérsütő gépbe, elindítottam a dagasztás programot. Mikor kész lett, lisztezett nyújtódeszkára tettem a tésztát, kinyújtottam nagyjából 2 cm vastagra. Vizet spricceltem rá, majd rászórtam a magokat, megint vizet kapott. Felvágtam 8 db-ra (felnőttekre méreteztem, kijön belőle 10-12 db is), szilikonlappal bélelt tepsire tettem, letakartam és hagytam kb. 20 percet kelni. Közben a sütőt 180 fokra melegítettem. A sütőben 25 perc alatt készre sütöttem.
Ma valami újfajta kenyérre vágytam, leginkább kukoricalisztből. Ez lett belőle.
Hozzávalók:
40 dkg finom liszt
20 dkg kukoricaliszt
3,5 dl víz
1 csomag száraz élesztő
2 ek burgonyapehely
1 tk só (legközelebb több kell)
1 tk őrölt kömény
A hozzávalókat belepakoltam a kenyérsütőgépbe, majd elindítottam a dagasztás programot. Mikor készen lett, beletettem a tésztát egy szilikonos sütőformába, bevágtam a tetejét, letakartam egy konyharuhával, és hagytam kb. fél órát kelni. Közben előmelegítettem a sütőt 190 fokra. 40 percig sütöttem.
Sajnos az oldala megint megrepedt (meg kell még tanulnom a formázást, ritkán sikerül repedés nélkül), de az állaga amúgy rendben van. Picit sótlan lett, legközelebb több só kell bele.
Azért csak majdnem, mert az igaziba bárányhús kell, ebben meg pulykahús van.
Régóta szemeztem már Gordon Ramsay pásztorpitéjével, de annyira soha nem foglalkoztam vele, hogy minden hozzávalót beszerezzek. Ezért aztán ma az itthon lévő készletnek megfelelően készült, nem teljesen követve Ramsay leírását, de így is nagyon finom lett!
Hozzávalók:
60 dkg pulykacomb (eredetileg fél kg bárányhús)
kb. 1 kg krumpli
reszelt sajt (eredetileg parmezán)
olívaolaj
1 nagy vöröshagyma
1 nagy sárgarépa
néhány gerezd fokhagyma
só, frissen őrölt fekete bors
kakukkfű, rozmaring (sajnos csak szárított volt itthon)
1,5 ek paradicsompüré (én a házi spagetti szószból használtam)
(1-2 ek Worcestershire szósz - nem volt itthon)
2 dl vörös bor
3,5 dl húsleves
vaj
2 tojás sárgája
A krumplit megmostam, meghámoztam, felkockáztam, sós vízben megfőztem.
A húst megdaráltam, a hagymát, répát, fokhagymát lereszeltem. Egy serpenyőbe tettem 2-3 ek olívaolajat, felforrósítottam, majd beletettem a húst, sóztam, borsoztam, és hirtelen kifehérítettem. Hozzáadtam a reszelt hagymát, sárgarépát, fokhagymát, beleraktam a paradicsomszószt (itt jöhetett volna a Worcestershire szósz is), kakukkfüvet, rozmaringot és néhány percig főztem.
Beleöntöttem a vörös bort és addig főztem, amíg el nem párolgott az alkohol. Hozzáadtam a húslevest is, és lassú tűzön addig főztem, míg eléggé be nem sűrűsödött. Közben gyakran megkavartam.
A krumplit leszűrtem, 5-6 dkg vajjal összetörtem, majd hozzákevertem a 2 tojás sárgáját és kevés reszelt sajtot.
A sütőt 180 fokra előmelegítettem. Elővettem egy jénai tálat, 1-2 ek olívaolajjal kikentem, majd beleöntöttem a húst. A krumplit rákanalaztam, megsóztam, borsoztam, megszórtam reszelt sajttal. Villával kissé elegyengettem. Az előmelegített sütőben kb. 25 percig sütöttem. (A kép most sem valami szép, de az étel tényleg nagyon finom!)
Hónapokkal ezelőtt láttam egy receptet, amit csak lefirkantottam a papírra, nem is tudom, hol olvastam, aztán félreraktam, nem foglalkoztam vele. A napokban pakolás közben kezembe akadt a papír és jobban megnéztem, majd megállapítottam, hogy "ez így ehetetlen". Nincs benne só, alig van benne folyadék, nem sül át rendesen - hirtelen ennyi problémám volt vele. Gyorsan "átszerkesztettem" és megsütöttem.
Hozzávalók:
40 dkg finom liszt
20 dkg fehér rozsliszt (persze lehet barna is, de én fehéret használok a férfinép becsapása érdekében)
0,5 dl olaj
3 dl víz
1 csomag száraz élesztő
2 ek burgonyapehely
1 tk só
1 csipet cukor
1 tk őrölt kömény
1 kisebb fej hagyma pirítva
A hagymát megpucoltam, felkarikáztam és a melegszendvics-sütőben megpirítottam. Lehetett volna persze olajban is, de így most egyszerűbb volt.
A hozzávalókat belepakoltam a kenyérsütő gépbe (alulra a folyékonyak, fölé a többi), elindítottam a dagasztás programot. Mikor készen lett, kiolajoztam egy jénai tálat, beleraktam a tésztát, a tetejét bevágtam kétszer, majd letakartam és hagytam még kelni vagy fél órát. Közben a sütőt előmelegítettem 180 fokra. A kenyeret nagyjából 40 perc alatt sütöttem meg.
Sajnos a kenyereim oldala rendszeresen megreped, de ez az ízén nem ront. Nagyon finom, puha, illatos kenyér lett a végeredmény.
A múltkori túrós rétes muffin nagy sikere után úgy döntöttem, most meggyes töltelékkel készítem el újra.
A menete ugyanaz, kivéve a tölteléket, így csak átmásolom a régi posztból, ha valakinek nem lenne kedve emiatt kattintani.
Hozzávalók:
4 réteslap (kb. 20 dkg - én egy 80 dkg-s csomagot vettem, abban 16 lap található)
magvalt meggy
őrölt fahéj
őrölt szegfűszeg
kristálycukor
olaj, vaj
esetleg porcukor a tetejére
A magvalt meggy nálam most cukorral elrakott meggy volt, amit a meggyszörp készítésénél raktam üvegekbe. Két kis üveggel vettem elő, ez lével együtt 75 dkg "töltőtömeget" jelentett.
A cukros meggyhez kevertem fahéjat és őrölt szegfűszeget, majd hagytam állni egy ideig.
Beállítottam a sütőt 200 fokra.
A muffintepsi horpadásait kikentem olajjal. A réteslapokat (felengedés után) 3-3 részre vágtam. Kb. 5 dkg vajat felolvasztottam. Az egyes lapokat külön-külön megkentem az olvasztott vajjal, majd 8 egyforma részre vágtam (nagyjából 15 cm x 4 cm-es darabok lettek, de a réteslapok nagysága különbözhet), és elkezdtem a muffinformákat kibélelni vele úgy, hogy az új darabot mindig kicsit elforgattam az előzőn, így kialakítva a kis kosárkákat.
Mikor már majdnem készen voltam a kosárkákkal, a meggyet tésztaszűrőbe tettem, hogy lecsepegjen. A kész kosárkákba szétosztottam az összes tölteléket, majd a réteslapok sarkait szépen visszahajtottam a meggyre, így zárt muffinokat kaptam.
Betettem a sütőbe, 25 perc alatt megsütöttem. Miután kihűlt, porcukorral megszórtam. A végeredmény nem túl édes, jó zaftos igazán finom sütemény lett.
Múlt héten egy születésnapon voltam, ahol olyan csokitortát ettem, melynek krémjébe kandírozott narancshéjat rejtettek. Mondanom sem kell, isteni volt. Így aztán, amikor itthon halomban állt a narancs, nem lehetett kihagyni a lehetőséget és kandírozott narancshéjat készíteni. Elkészítés előtt persze utánaolvastam a neten, elsősorban Sütis néne bejegyzése alapján készítettem el, de persze saját verzióban.
Hozzávalók:
7 db narancs
17 dkg kristálycukor
egész fahéj, szegfűszeg
vaníliakivonat
víz
A narancsok héját krumplihámozóval vékonyan lehámoztam, majd megmértem: 17 dkg lett. Felkockáztam és öntöttem rá annyit vizet, amennyi ellepte. Egy napig hagytam ázni.
Leszűrtem, adtam hozzá 17 dkg kristálycukrot, öntöttem rá megint annyi vizet, amennyi ellepi, majd tettem bele egész fahéjat, szegfűszeget, öntöttem hozzá kevés vaníliakivonatot. Elkezdtem főzni. Gyakran megkavargattam, a végén, amikor már alig volt lé alatta, gyakorlatilag folyamatosan kavartam. Nagyjából 70-80 percig főtt. Hagytam kicsit hűlni, majd egy alufóliára terítettem. Kiszedegettem belőle a fűszereket. Lefotóztam :-), majd száraz üvegbe tettem és lezártam. Hamarosan felhasználásra kerül, legalábbis egy része, mert azért ez szép adag. Az íze valami isteni, vigyázni kell rá, nehogy nagyon rájárjak :-).
A kenyérsütő gépem már jó néhány éves, és az utóbbi időben szinte napi használatban van. Ez meg is látszik rajta, ősszel azt hittem, végleg feladja a küzdelmet, de egyelőre még tartja magát. Muszáj neki, mert most nem lenne pénz újra. Igaz, nem sütésre használom, hanem csak dagasztásra, de arra nagyon jó. Volt eddig. Mostanában ugyanis egyre gyakrabban veszíti el az egyik keverőlapátját, a lapátot tartó rúd nemes egyszerűséggel kiesik a helyéről. Mosogatás közben ez nem gond. Viszont a tészta összekészítése közben annál nagyobb.
Ma is elővettem a tartályt, szépen belekészítettem a zsemle hozzávalóit, megemeltem a tartályt, hogy beteszem a gépbe, erre kiesett az egyik lapát, a víz meg elkezdett folyni. Gyorsan visszadugtam a rudat, és azon gondolkodtam, hogy kéne berakni a gépbe a tartályt úgy, hogy ne okozzon kárt, és működjön is. De ahogy újra megemeltem (hiába tartottam kézzel), újra kiesett, és folyt tovább a víz. Én meg persze káromkodtam. Szerencsére egyedül voltam. Végül nagy nehezen sikerült bevarázsolni a tartályt a gépbe, de fogalmam sem volt, mennyi víz folyt ki. Öntöttem bele vagy másfél decit és elindítottam a dagasztás programot. Néhány perc múlva ránéztem, és láttam, hogy az egyik lapát nem forog, azt beigazítottam a helyére, azt is láttam, hogy még kell víz, öntöttem még bele. Aztán reménykedtem, hogy több nehézségem nem adódik a zsemlék megsüléséig.
Reményem hiábavaló volt, mert miért ne romlana el, ami el tud romlani? Mire odáig jutottam, hogy süthetem a zsemlét, a tészta majdnem kifutott a gépből. Még időben elkaptam, de annyira ragacsos volt, hogy szerintem még simán 10 dkg lisztet felvett, mire megküzdöttem vele. Pedig már eredetileg is 65 dkg volt benne - bár ekkora mennyiségnek nem illenék kifutni. Aztán csak sikerült megformáznom a 10 db zsemlét, és persze meg is sütöttem. Finom lett, de mert volna nem finom lenni, biztos kivágtam volna az egészet ennyi mérgelődés után.
Még egy kis morgolódás mára, ha már így belejöttem :-). Elgondolkodtam a múlt héten meg ma is, hogy mire jók a porok? Nem elsősorban a levesporokra gondolok, bár azokat sem szoktam használni, hanem a sütemény- és egyéb porokra. Pl. arra, hogy mi a fenének vesznek az emberek tejberizs-port? Vagy muffin-port? Mennyivel tart több ideig normális tejberizst főzni meg normális muffint összekeverni? Szerintem nagyjából pár perc különbség lehet. Ha meg valaki egész nap otthon van, végképp nem értem, hogy miért nem csinálja normálisan a dolgokat. Akkor legalább tudná, mit ad a gyerekeinek.
Persze ez mindenkinek magánügye, csak én nem értem.
Az utóbbi időben anyu olyannyira túlzásba vitte a főzést, hogy szólnom kellett neki: én is szeretnék néha a családomnak készíteni valami ebéd-féleséget. Különösen, hogy a kelkáposztát már a múlt héten megvettem, és ideje lenne felhasználni. Ma jutottam el odáig, hogy főzhettem.
A kelkáposztát egyébként nem annyira szereti kis családom, de a "virslis leves"-t a gyerekek is szeretik, meg az apjuk is. Így aztán ma azt főztem, a kisebbik délben jó nagy tányérral bevágott belőle, remélem, estére a nagyobbik is ezt fogja tenni.
Hozzávalók:
kb. 15-20 dkg kelkáposzta (ez egy kisebb fej fele volt a külső levelek és a torzsa eltávolítása után - a másik felét valószínűleg nekem kell majd megennem valamilyen formában)
2 db krumpli
4 db virsli
olaj, pirospaprika, só, ételízesítő (natúr, só nélküli)
2 csapott ek liszt
fél dl tej
kb. 2 dl tejföl
A fazékban kevés olajat forrósítottam, beletettem a lisztet, megpirítottam. Levettem a tűzről, szórtam rá kb. egy teáskanálnyi pirospaprikát, elkevertem, majd felöntöttem 1,5 l hideg vízzel. Visszatettem a tűzre.
Beleraktam a felkockázott krumplit és a felvágott kelkáposztát (elég kicsire vágtam ezt is, hogy a gyerekek könnyen megbirkózzanak vele). Megsóztam és tettem bele natúr ételízesítőt. Kb. 10 percig főztem.
Beletettem a karikára vágott virslit, majd lehúztam a tűzről. Beleöntöttem egy kis hideg tejet, ezzel lehűtöttem annyira, hogy ne kapja össze a tejfölt. Belekevertem a tejfölt is és visszatettem a tűzre. Néhány percig még főztem, majd kizártam és tálalásig fedő alatt tartottam. Jó sűrű, szinte egytálétel-jellegű leves lett belőle.
