Gigi a konyhában

Az eső jót tett a reteknek, jó nagyra nőtt, és még bogár sincs benne. Itt volt hát az ideje, hogy készítsek valami szendvicskrémet belőle - ez már amúgy a második adag, az elsőt a kisfiam születésnapjára készítettem, igaz, akkor még az első retkekből, ez meg már inkább a végefelé van a szezonnak.

Hozzávalók:
4 nagy hónapos retek
3 kemény tojás
egy ek margarin vagy vaj
egy ek mustár
só

Az egész nagyon egyszerű, de annál finomabb. A retket aprítóba tettem, mert lusta voltam reszelni, így megfelelő méretűre vágta a gép. A tojást simán villával összetörtem, belekevertem a retket, megsóztam, hozzákevertem egy kis margarint és mustárt. Máris ehető, én magában is nagyon szeretem, de friss házi kenyérrel még finomabb.

Bodzavirágzás van. Ezt ki kell használni. Nemcsak bodzaszörp készítéséhez, máshoz is. Így készült ma bodzavirággal ízesített joghurtos panna cotta bodzavirág-szósszal.

A panna cotta a Stahl-magazinban talált recept alapján készült, a szósz saját kreálmány.

Hozzávalók:
30 dkg natúr joghurt
1 dl habtejszín
1 dl sovány tej
vaníliaaroma
9 dkg kristálycukor
1 bodzavirág
1 ek zselatin

szószhoz:
2 ek méz
2 közepes alma
4 bodzavirág

A joghurt összekevertem a habtejszínnel, a tejjel, a cukorral, a vaníliával és a bodzavirágról levágott pici virágokkal. Addig melegítettem, míg a cukor felolvadt. Amikor már nem volt forró, egy keveset kivettem belőle, csomómentesen elkevertem a zselatinnal, majd visszaöntöttem és jól elkevertem.

4 db felfújt-formába töltöttem a masszát és egy éjszakára betettem a hűtőbe.

Másnap elkészítettem a szószt: a mézet felmelegítettem, hozzákevertem az üvegreszelőn lereszelt almát és a levágott apró bodzavirágokat, kb. egy percig főztem.

A felfújt-formát forró vízbe állítottam, majd körbevágtam, így könnyen kiboríthattam belőle a panna cottát. Körbekanalaztam a szósszal. A hideg, nem túl édes panna cotta és a még langyos mézes finomság szerintem nagyon ütős együtt.

Amikor főzök valamit, általában meg vagyok vele elégedve, de az ritkán fordul elő, hogy az egészet egyszerre akarjam megenni. Ezzel a levessel előfordult. Annyira ízlett, hogy legszívesebben nekiültem volna, és nem állok fel, míg el nem fogy. De gondoltam a családra is, így visszafogtam magam :-).

Hozzávalók:
kb. 25 dkg mascarpone
2-3 dkg vaj
1 ek liszt
5 dl tej
5 dl húsleves (vagy zöldségleves)
só, bors, őrölt szerecsendió
petrezselyemzöld
2 gerezd fokhagyma összezúzva

a gombóchoz:
1 nagy tojás
5 dkg füstölt sajt
1 púpos evőkanál liszt
só, bors, őrölt szerecsendió

A vajat megolvasztottam, beleraktam a lisztet és megpirítottam. Hozzáöntöttem a tejet és felforraltam. Beleöntöttem a húslevest, hozzákevertem a mascarponét, fokhagymát, fűszereztem.

Amíg felfőtt, elkészítettem levesbetétet: a tojást villával felvertem, hozzákevertem a reszelt füstölt sajtot és a lisztet, fűszereztem.

A felfőtt levesbe kiskanállal beleszaggattam a gombócokat, majd kb. 5 percig főztem. Végül kevés apróra vágott petrezselyemzöldet adtam hozzá és lefedve hagytam állni tálalás előtt.

Két évvel ezelőtt (2008. május 13-án) gyanútlanul ültem le este tévét nézni. Aznap még dolgoztam, és ezt terveztem még legalább egy hónapig, mivel jól éreztem magam, és még majdnem két hónap volt hátra a kiírt időpontig. Tv-nézés közben aztán jöttek azok a szörnyű fájdalmak, amiket nagyon sokáig nem tudtam azonosítani (mivel három évvel korábban fájásgyengeség miatt császármetszéssel szültem), csak azt tudtam, hogy nagyon szenvedek, és ettől eltorzult az arcom rendesen. Nem szóltam egy szót sem, akkor sem, amikor a párom bejött a szobába, és azt látta, hogy eltorzult arccal kapaszkodom a kandalló-párkányba. Kérdezte, mi a baj, de nem válaszoltam. Ugyanis nem tudtam, hogy mit mondjak. Eltelt legalább fél-egy óra, mire hajlandó voltam elismerni: ezek bizony háromperces szülési fájdalmak. Addigra a párom már szólt anyósomnak, én meg igyekeztem felöltözni és néhány cuccot bedobáltam egy táskába, mert persze a kórházi csomag még egyáltalán nem volt elkészítve. Beszáguldottunk a kórházba, és beérkezésünk után 10 perccel már megszületett a kisebbik fiam. Ekkor már május 14. volt, hajnali 0 óra 55 perc.

Jó kis riadalmat okozott, közel 8 héttel született korábban. Szerencsére két kiló fölött volt, és délutánra már a postintenzíven találtam, nem volt szüksége lélegeztetésre és egyebekre. Így is 16 napot töltött kórházban, és így is bő egy év telt el, mire azt mondta az orvosunk, hogy teljesen egészséges (pedig igazán komoly bajai nem voltak, mégis volt miért aggódni). Mostanra két éves nagyfiú lett, aki olyan huncut, mint három másik. Hihetetlen, hogy már ekkora :-).

A születésnapját ma tartottuk, túró rudi tortát sütöttem neki, amit már a keresztelőjekor is elkészítettem, csak akkor nem készült róla kép. A receptet nem írom most ide, úgy készítettem, mint akkor, annyi különbséggel, hogy 1 ek zselatint tettem bele lapzselatin helyett, és így rendesen megdermedt. Kisebb tortaformában jobban mutatott volna (ez 26 cm-es), de így is tetszett a családnak, és ami még lényegesebb: mindenkinek ízlett. Most készült róla kép.

Folyamatosan a fejemben volt a legújabb vkf-forduló témája, de az utóbbi időben nagyon kevés időm volt mindenre, így azt hittem, kimaradok belőle. A héten viszont muszáj volt sütnöm csokis kekszet, és amikor készen lett, eszembe jutott, hogy a csokoládé is afrodiziákum, így ez lett a pályamű.

Hozzávalók (kb. 25 óriási darabhoz):
25 dkg liszt
2,5 dkg kakaópor (cukrozatlan)
25 dkg szobahőmérsékletű vaj
10 dkg porcukor
2 tojás fehérje
egy cipet só
5 dkg fehér csoki
5 dkg étcsoki
5 dkg tejcsoki

A vajat és a cukrot habosra kevertem. Hozzáadtam a kakaóport, a lisztet, a sót. A fehérjéből kemény habot vertem és óvatosan beleforgattam. A három féle csokit nagyobb darabokra vágtam és összevegyítettem.

A masszából egy hengert formáltam (pontosabban valami hasonlót) és betettem a hűtőbe alufóliába csomagolva, hogy megdermedjen.

Amikor kivettem, a sütőt előmelegítettem 180 fokra, a tepsibe sütőpapírt vágtam. A rudból 1 cm vastag szeleteket vágtam egy éles késsel és kb. 15 perc alatt megsütöttem. Nem lett valami szép a formája, de az íze kárpótol érte. Ha kávéval fogyasztjuk, duplán afrodiziákum :-).

Update: egy-két napig fém kekszes dobozban tartottam, utána valami isteni az állaga: a tészta puha, a csoki ropogós. Pont tökéletes.

Nem vagyok nagy salátaleves-rajongó, igaz, eddig csak anyósom főztjét ettem. Nem mondom rá, hogy rossz, de ha lehet választani, mást kérek. Talán azért van bennem ellenérzés, mert a levesében a saláta úgy néz ki, mint ha rongy lenne benne, és a tojást sem belefőzi, hanem előre megsüti és belevágja, ami szintén fura kinézetet ad neki. Pedig az ízével nincs gond, csak valahogy nem tűnik túl gusztusosnak.

Anyuéknál minden évben rengeteg saláta terem, fogalmam sincs, miért vetnek mindig olyan sokat, mert ők sem győzik megenni, és minket is állandóan traktálnak vele, sőt, anyósomékat is ellátják ilyenkor salátával. Mondjuk az igaz, hogy a saláta szezonja elég hamar lemegy, és ha kiszedtük, lehet a helyére mást ültetni, így nem foglal feleslegesen helyet a kertben. Most is kaptam néhány fej salátát anyutól, egy részéből ecetes salátát készítettem, a többiből ma levest.

Hozzávalók (kb. három tányér leveshez):
2 fej saláta
kb. 5 dkg vaj
só, bors, szerecsendió
ecet
fél dl tejszín
2 tojás

A salátát alaposan megmostam, összevágtam nem túl kicsi darabokra. A vajat felforrósítottam, a salátát megfonnyasztottam benne. Felöntöttem kb. 5-6 dl forró vízzel. Sóztam, borsoztam, őrölt szerecsendiót adtam hozzá és készre főztem. Levettem a tűzről, összeturmixoltam. Tettem bele kb. egy evőkanálnyi ecetet, majd beleöntöttem fél dl tejszínt és visszatettem a tűzre. Míg újra felfőtt, a két tojást villával felvertem, majd belekavartam a fővő levesbe és 2-3 perc alatt megfőztem.

Picit édeskés, karakteres leves lett belőle, ami nekem kimondottan ízlik. Amennyiben a "ház urának" tetszését is elnyeri, máskor is fog készülni. Kép nincs róla, mert nem egy fotogén leves.

Kezdek belejönni a wok használatába. Miután rájöttem, hogy gyakorlatilag bármiből lehet nagyon egyszerűen nagyon finom ételt varázsolni, egyre gyakrabban veszem elő.

Hozzávalók:
35 dkg sertéscomb
egy piros és egy sárga kaliforniai paprika
egy póréhagyma
2-3 dl húsleves
olívaolaj
só, bors

A húst felkockáztam, a paprikát és a hagymát megmostam, felkockáztam. A wokot felforrósítottam az olívaolajjal, majd beletettem a húst és néhány perc alatt megpirítottam. Kiszedtem egy tányérra, helyére raktam a paprikát és a póréhagymát, megfonnyasztottam, kiszedtem a zöldségeket. Visszatettem a húst, sóztam, borsoztam, majd beleöntöttem a húslevest, lefedtem és majdnem készre főztem. Visszaraktam a zöldségeket és néhány perc alatt készre főztem.
Most 2 dl húslevesem volt, ami nem bizonyult elégnek, ezért közben vízzel öntöttem fel. Nagyon finom, könnyű étel lett belőle, nagyjából 2 adag. Nekem elég volt így is, egy férfiember azért igényel mellé némi köretet még :-).

Szombaton grillezni készültünk, úgy gondoltam, valami könnyű leves elég lesz a húsok előtt.

Hozzávalók (6-7 személyre):
kb. 3/4 kg zöldborsó (fagyasztott)
1 fej vöröshagyma
kevés olaj, só, bors
2 dl tejszín

A hagymát felkockáztam, kevés olajon megdinszteltem. A borsót még fagyosan beleöntöttem, megfonnyasztottam. Felöntöttem kb. 1 liter forró vízzel, sóztam, borsoztam, lefedtem és hagytam főni. Mikor már puha volt, levettem a tűzről, botmixerrel pépesítettem. Lassan belekevertem a tejszínt és néhány perc alatt összefőztem.

Pirított mandulaforgáccsal ettük.

Alapjában véve szeretjük a nyúlhúst, de valahogy a combján kívül az összes többi része lassan fogy el. A hátát a szárazsága miatt nem nagyon esszük, a mellét meg a csontossága miatt. Így aztán, amikor egy egész nyulat főztem meg jó fokhagymásan, ezeket a részeket külön kivettem, és kicsontoztam. Aztán ledaráltam, összekevertem két tojással és kevés rizzsel.

A paradicsomleveshez is maradékot használtam, ugyanis volt még a spájzban egy fél üveg házi paradicsomlé. Mivel csak egy napra kellett főznöm, ez bőven elég volt egy kevés leveshez. A szokásos módon készült a leves: olajon megpirítottam egy csapott evőkanálnyi lisztet, majd lehúztam a tűzről és tettem bele kevés pirospaprikát, elkevertem. Visszatettem a tűzre, ráöntöttem a paradicsomlevet és annyi hideg vizet, hogy kb. egy liter legyen belőle. Csipetnyi só és kb. két csapott evőkanálnyi kristálycukor is került bele. Miközben felfőtt, elkészítettem a húsgombócokat: teáskanálnyi masszát golyóvá formáztam. A csak gyöngyöző levesbe tettem a gombócokat, és hagytam kb. 15 percig főni, amíg a rizs megpuhult. Finom, sűrű leves belőle, amivel két legyet ütöttem egy csapásra: a paradicsomlevest mindenki szereti (különösen húsgombóccal), és senki nem fog nyávogni, hogy csontos nyúlhúst kell ennie.

"Változatosan vacsorázzunk!" - ez volt a jelszó, amikor elővettem a néhány napja talált receptkártyát (Mester Kiadó) és megsütöttem egy adag gofrit. Nem követtem tökéletesen a receptet, szokásomhoz híven alakítottam rajta a hozzávalók megléte és az ízlésem alapján. Sikeres volt a próbálkozás, máskor is fogok sütni.

Hozzávalók (6 db "virág):
10 dkg vaj
4 db tojás
17,5 dkg finom liszt
1,25 dl tej
10 dkg sonka
10 dkg füstölt sajt
só
kevés olaj

A vajat habosra kevertem, egyesével beleraktam a tojásokat és felvertem. Beleöntöttem a tejet és a lisztet, csomómentesre kevertem. A sonkát és a sajtot apróra kockáztam, a masszához kevertem, végül megsóztam.

A gofrisütőt bekentem olajjal, felforrósítottam, és két kisebb merőkanálnyi masszát tettem a formába, néhány perc alatt megsütöttem.

Műanyag lapáttal kivettem, rácson hűlni hagytam. A virágokat felvágtam, tejföllel megkenve ettük, a gyerekeknek is ízlett. Az apjuk csak simán megszórta borssal és piros paprikával, úgy ette. Az utolsó morzsáig elfogyott.

Nagyon gyorsan készen van és nagyon finom, biztos vagyok benne, hogy máskor is készül, akár reggelire is.