Gigi a konyhában

A DM-pontokért legújabban Stahl Judit: Gyors muffinok c. könyvét is meg lehet kapni. Én már novemberben lecsaptam rá, a pontok felhasználásának jobb módját egyelőre nem találtam, mint a szakácskönyvet begyűjtése. Ebben a könyvben található a túrós rétes muffin is, az ötlet tehát innen ered. Az eredeti receptet azért kissé átalakítottam az itthon lévő készleteknek megfelelően, és a végeredmény nagyon jó lett!

Hozzávalók:
4 réteslap (kb. 20 dkg - én egy 80 dkg-s csomagot vettem, abban 16 lap található)
45 dkg túró
13 dkg tejföl (10-15 dkg, hogy túl lágy azért ne legyen a töltelék)
5 dkg mazsola
15 dkg cukor
2 tojás
vanlíiakivonat
1 citrom leve
(a recept ír még 2 ek búzadarát, én ezt egyszerűen kifelejtettem a töltelékből, de nem is nagyon hiányolom)
olaj, vaj
esetleg porcukor a tetejére

A mazsolára annyi vizet öntöttem, amennyi ellepi, felforraltam, majd elzártam a gázt és félreraktam az edényt. Összeállítottam a tölteléket: a tojást a cukorral és a vaníliakivonattal együtt gép habverővel alaposan eldolgoztam. Ez után kézi habverővel folytattam: hozzáadtam a tejfölt, a citromlevet, a túrót és a leszűrt mazsolát, alaposan elkevertem.

Beállítottam a sütőt 200 fokra.

A muffintepsi horpadásait kikentem olajjal. A réteslapokat (felengedés után) 3-3 részre vágtam. Kb. 5 dkg vajat felolvasztottam. Az egyes lapokat külön-külön megkentem az olvasztott vajjal, majd 8 egyforma részre vágtam (nagyjából 15 cm x 4 cm-es darabok lettek, de a réteslapok nagysága különbözhet), és elkezdtem a muffinformákat kibélelni vele úgy, hogy az új darabot mindig kicsit elforgattam az előzőn, így kialakítva a kis kosárkákat. Mikor kész voltam a kosárkákkal, a masszát egyenlően elosztottam bennük, majd a tepsit betettem a sütőbe és 25 perc alatt megsütöttem.

A végeredmény annyira jó lett, hogy ezt a formát fogom még használni, vannak ötleteim, majd bemutatom őket.

Anyu a hétvégén szilvás gombócot készített, majd amikor már nem volt kedve gombócolni, a maradék tésztából nudlit főzött. A nagyobbik úgy rákattant az "üres nudlira", hogy állandóan azt enné, reggelire is, vacsorára is, uzsonnára is, mindegy mikor, csak nudli legyen. Persze elég gyorsan elfogyott a vasárnap főzött adag, de továbbra sem hagyott békén a nudlival, így ma nekiálltam, főztem neki egy adagot. A felét már megette, a másik felét szerintem holnap elpusztítja. Nem enged rá tenni semmit, sem lekvárt, sem túrót, se mást, csak üresen eszi. Nekem legjobban túróval és tejföllel ízlik (pici cukorral), de szilvalekvárral (természetesen házival) is nagyon finom.

Hozzávalók:
25 dkg krumpli
1 tojás
kb. 15 dkg finom liszt
só, cukor, zsemlemorzsa, vaj

A krumplit megmostam, hámoztam, kockákra vágtam, majd enyhén sós vízben megfőztem. Nem túl puhára, hogy ne legyen lágy a tészta. Leszűrtem, megvártam, míg kigőzöl, de nem hűl ki, krumplinyomóval alaposan szétnyomkodtam.

Miután kihűlt, adtam hozzá egy tojást és annyi lisztet, amennyivel jól kezelhető tésztát kaptam. Ez nagyjából 15 dkg-t jelent, de pontosan nem lehet megmondani, érezni kell. Alaposan összedolgoztam.

Néhány darabra vágtam, majd minden darabból "kígyókat" formáztam, és egy cm-s darabokat vágtam belőlük.

Közben felforraltam a főző vizet, ill. egy serpenyőben felolvasztottam a vajat (nagyjából 5 dkg-t). A felolvasztott vajon megpirítottam a zsemlemorzsát. A vízben megfőztem a nudlit, azaz több részletben beleraktam a fővő vízbe, és vártam, hogy feljöjjön a tetejére. Mikor ez megtörtént, tésztaszűrővel kiszedtem, hagytam lecsepegni, majd beleforgattam a pirított zsemlemorzsába. Végül kristálycukrot szórtam rá, és újra megforgattam. A gyerek imádja melegen, hidegen, mindegy neki, csak ehesse. Végre valami, ami ellen nem tiltakozik :-).

Tegnap este megint megkérdeztem a páromat, mit főzzek ma. A válasz az volt: bablevest (ez eléggé standard nála, gyakran mondja). Mondtam, hogy ez nem fog menni, mivel nincs itthon bab, ha meg reggel veszek, azt már nem tudom beáztatni. Erre az új ötlet: tökfőzeléket.

Hm, hát feladta a leckét rendesen. Én ugyanis nem szeretem a tökfőzeléket. Ha nincs más, és éhes vagyok, megeszem, de ha lehet választani, akkor inkább mást választok. Mivel nem szeretem, eszembe sem jut főzni, nem is főztem soha. De a páromért megteszem, ha kéri :-). Így aztán benyúltam a fagyasztóba, kivettem egy dobozt, amiben töknek látszó valami volt. Kiderült, tényleg tök, anyu még nyáron gyalulta, párolta, majd ideadta, hogy fagyasszam le. Az alap megvan, lehet gondolkodni, hogy is kell tökfőzeléket főzni. Annyira nehéz nem lehet. (Magamnak meg egy adag sóskát vettem ki, ami szintén anyu jóvoltából került a fagyasztóba, ezt meg a párom nem szereti, a mai ebéden jól megosztozunk.)

Hozzávalók: (legalábbis szerintem)
kb. 80 dkg párolt gyalult tök
néhány dkg vaj, kevés olaj
1 tk piros paprika
egy kis fej vöröshagyma
1,5 dl tejszín (a maradék a sóskába került)
2 nagy evőkanál tejföl
csipetnyi só
1 tk cukor
1 ek ecet (10%-os)
kapor (szintén fagyasztott)

A vajat az olajjal felolvasztottam. Beleraktam az apróra vágott hagymát és megdinszteltem. Levettem a tűzről, rászórtam a piros paprikát, elkevertem. Beleöntöttem a kiolvadt tököt. Visszatettem a tűzre.

Beleöntöttem a tejszínt és a tejfölt. Megsóztam. Néhány percig főztem (mivel a tök párolt volt, nem túl sokáig). Beletettem egy kevés cukrot meg ecetet, végül belekevertem az apróra vágott kaprot. Még egy-két percig főztem. Tükörtojást sütöttem hozzá.

Mivel nem szeretem, fogalmam sincs, milyennek kell lennie, ha jó. Közben próbáltam kóstolgatni, de esélytelen :-). A kisebbik fiamnak nem ízlett :-(. A páromnak ízlett, bár picit soknak találta az ecetet, amit egy kis cukorral kompenzált és jóízűen megette 2 tükörtojással.

Pontosabban 24-i, mert akkor volt nálunk az ebéd (nem vacsora, nekem így szimpatikusabb, ezért ez lesz az új szokás), a többi napon a nagyszülőknél ebédelünk. Nem akartam idegbajt, tavaly is sikerült elkerülni megfelelő tervezéssel, így idén is ezt a szokást folytattam. A tervezés most is bejött, minden időre elkészült, és abszolút nem voltam ideges, nem rohantam. Persze jól elfáradtam, de ennyi belefér. A páromnak sokat köszönhetek, egész délelőtt ő foglalta le a gyerkőcöket.

A sütemények egy részét már korábban megsütöttem. Még hétvégén elkészült a fahéjas linzer, a hetekkel ezelőtt megfőzött narancskrémet a fagyasztóból vettem elő, és 24-én állítottam össze a linzereket. Szintén hétvégén sütöttem meg a vaníliás kifliket.

23-án délután sütöttem sajtos rudat. Este feldíszítettük a karácsonyfát, így reggel már a szép fa várta a gyerekeket. Reggel bekészítettem a kenyérsütőbe a kenyeret, odatettem főni a húslevest, ami nagyjából 2-3 órát főtt összesen. Már jó régóta nem használok delikátot, van itthon egy üveg szárított zöldség (só nélkül), néha azt szoktam beletenni, de most jó bőven volt benne zöldségféle, így nem nagyon kellett mellé más ízesítés. Csirkeszárnyakból főztem, lassan, hogy szép tiszta legyen. Eperlevél tésztát főztem hozzá (házit), mivel elfelejtettem csigatésztát venni. Megsütöttem egy adag meggyes-gesztenyés muffint, de most minimuffin formában. Közben megkelt a kenyértészta, így megsüthettem a fokhagymás-sajtos kenyeret, aminek mindig nagy sikere van. Sütőben szoktam sütni, a kenyérsütőt már csak dagasztásra használom, így szebb is a kenyér, és úgy tűnik, az íze is más, jobb.

Amíg a kenyér sült, elkészítettem a csirketortát, hogy mehessen a kenyér után a sütőbe. Amíg sült, főztem krumplipürét meg kukoricás rizst. Végül a lazac következett: a szeleteket sóztam, borsoztam, bekentem olívaolajjal, majd a raclette-sütőn (amit jól felforrósítottam) mindkét oldalukat 4-5 percig grilleztem. Nagy sikere volt, igazán finom lett.

Ebéd után jött a Jézuska, a fa alatt volt nekem egy gasztroajándék is, megkaptam Dolce Vita szakácskönyvét, ami igazán gyönyörű lett, és találtam már benne pár szimpatikus receptet.

Hólapátolás után mi lenne jobb, mint egy bögre forró csoki? Esetleg egy bögre forralt bor, de ahhoz még túl korán van :-). Így hát forró csokit készítettem.

Hozzávalók:
1 tábla (10 dkg) 60%-os étcsokoládé
2 ek barna cukor
1 dl tejszín
3 dl tej
(fahéj, vanília kivonat)

A tejszínt a csokival (fahéjjal, vaníliával) gőzfürdő felett felolvasztottam. Hozzákevertem a cukrot, majd a forró tejet.

Tegnap megkérdeztem a páromat, mit főzzek ma. A válasz tipikusan pasis: "valami tejszínest". Megnéztem, mi van a fagyasztóban, találtam fél kg darált sertés húst. Na ebből össze lehet hozni valami tejszínest.

Fokhagymás-tejszínes hús tésztával

Hozzávalók:
fél kg darált sertés hús
2 dl tejszín
olaj
1 nagy fej vöröshagyma
4-5 gerezd fokhagyma
só, őrölt bors, bazsalikom, oregano
1 ek liszt
fél kg száraz tészta (én most orsót használtam)

A hagymát összevágtam, olajon megfuttattam. A fokhagymát apróra vágva beleraktam és néhányszor megkevertem. Hozzáadtam a darált húst, és addig kevergettem, míg ki nem fehéredett. Sóztam, borsoztam, adtam hozzá bazsalikomot és oreganót (mivel csak száraz volt itthon, már ekkor beletettem, a frisset ráért volna később is). Főztem kb. 10 percig. A lisztet összekevertem a tejszínnel, majd hozzákevertem a húshoz és még néhány percig főztem. Fél kg kifőtt tésztához kevertem. Isteni aromája van.

Nagyobbik fiam újra lebetegedett, itthon maradt, nem ment oviba. Így egy picit nehezebb volt a mai ebéddel megbirkózni, szerencsére paradicsomleves maradt tegnapról, de valami második fogást gyorsan ki kellett találnom. Soha nem készítettem még egyedül rántott sajtot, de ma megkívántam, gondoltam, az egyszerű is, gyors is, finom is, jó ebéd lesz belőle.

Hozzávalók:
vastagra szeletelt trappista sajt (én 8 db-ot készítettem)
2 tojás
liszt
zsemlemorzsa
só, bors
olaj a sütéshez

A tojást sóztam, borsoztam, villával felvertem. Aztán sorbaraktam a tányérokat: liszt, tojás, zsemlemorzsa. Egy serpenyőbe olajat öntöttem, nem túl sokat, úgy, hogy nagyjából a sajt feléig érjen majd. Elkezdtem az olajat melegíteni, és mire az első sajtot bepaníroztam, már raktam is bele az olajba. A túl forró olajban ugyanis valószínűleg azonnal kifolyna a sajt. Így viszont nem folyt ki, igaz, a lángot rögtön lejjebb vettem, ahogy belekerült az első sajt.

A panírozás a következőképpen történt: liszt, tojás, liszt, tojás, zsemlemorzsa. Ezzel a módszerrel azokat a sajtokat is össze tudtam fogni, amelyek amúgy szét akartak törni.

Néhány percig kell csak sütni az egyik oldalát (2-3), majd megfordítani lapát vagy fogó segítségével (semmiképpen nem villa, mert kifolyik a sajt). Majd sütni a másik felét is, és mikor kész, papírtörlőre szedni. Szerintem langyosan a legfinomabb.

Délután a gyerekek nagymamánál voltak, mi meg Sz.-val nekiálltunk mandulát pucolni (ezt máskor nem nagyon lehet, ha alszanak, akkor túl hangos lenne, ha ébren vannak, akkor meg széthordanák a mandulát is, a héját is). Megpucoltunk kb. fél kilót (nettó), nagy részéből sós mandulát készítettem. Csak azért nem mindből, mert akkor mind elfogyna pillanatok alatt. Persze van még bőven mandula, szerintem még kb. tízszer annyi, amennyit most megpucoltunk, tehát az idén télen lesz még sós mandula-készítés máskor.

A megpucolt mandulára forró vizet öntöttem pár percre, majd leöntöttem róla, és lehúzgáltam a barna héját. Hagytam megszáradni (konyharuhával segítettem is), olajos kézzel "összefogdostam", majd sóval megszórtam, és újra "összefogdostam". 200 fokos sütőben kb. 15 percig pirítottam. Isteni lett.

Mifelénk a Mikulás általában a gyerekeket ajándékozza meg, a felnőttek talán egy-egy csokit kapnak. Most viszont kivételes alkalom volt, az én csizmámban (pontosabban mellette) egy gyönyörűséges könyv volt. Ez:

Igaz, súgtam korábban a Mikulásnak (akkor még azt hittem, Angyalka lesz), de több könyvcímet is kapott, erre számítottam a legkevésbé, de talán ennek örültem a legjobban. Gyönyörű! Nemcsak kívülről, belülről is. És Zsófitól megszokott stílusban, színvonalban vannak benne a jobbnál-jobb receptek. Rongyosra lesz olvasva és főzve :-).

Egy újabb Gordon Ramsay-recept, ezt a júniusi Good Food magazin mellé kapott mini Olive magazinban találtam. Már akkor kinéztem magamnak, de csak most jutottam el odáig, hogy megsüssem. Az arányokat nem mindig tartottam be, de túl sokat nem tértem el, csak amennyit muszáj volt a rendelkezésre álló hozzávalóknak megfelelően.

Mivel nincs 20 cm-es tortaformám (a 27 cm-es meg iszonyú nagynak tűnt ekkora adaghoz), egy jénai tálban készítettem. Ezzel csak az a gond, hogy nehéz belőle kivarázsolni a kész tortát, ezért is lett olyan a kép, amilyen. Az ízén viszont nem rontott a jénai sem :-), úgyhogy a legközelebbi sütés előtt be kell szereznem egy kisebb tortaformát, vagy nagyobb adag tortát kell készítenem.

Az elkészítése egyébként roppant egyszerű és gyors, viszont a fagyasztás időt igényel. Ezért szerintem akkor érdemes készíteni, ha vendégeket várunk, mert ezt a tortát előző nap kell elkészíteni, és nem frissen, így időt spórolunk meg a vendégek érkezésekor.

Hozzávalók:
17,5 dkg kristálycukor
45 dkg mascarpone (vagy más semleges ízű krémsajt)
1 tk vanília-kivonat
1 citrom leve
10 dkg natúr joghurt
10 dkg tejföl
5 dl habtejszín
15 dkg étcsokoládé (60%-os vagy jobb)
12 db zabkeksz (Győri Édes Zabfalatokat használtam)
5 dkg vaj

A kekszet összetörtem, majd összedolgoztam a vajjal. Az így kapott alapot beleraktam a tálba, majd a tálat a fagyasztóba.

A cukrot és a vanília-kivonatot összekevertem a mascarponéval. A citromlevet 3,5 dl habejszínnel, a joghurttal és a tejföllel dolgoztam össze kézi habverő segítségével. A két masszát összeöntöttem és csomómentesen elkevertem, majd betettem a hűtőbe (nem a fagyasztóba!).

A csokit és 1,5 dl habtejszínt gőz fölött folyamatos kavargatás mellett felolvasztottam. Levettem a tűzről, majd addig kavargattam, amíg a gőzölgést abbahagyta, tehát már nem volt annyira forró, hogy megolvassza a sajtos masszát.

Kivettem a fagyasztóból a jénait. Beleöntöttem a sajtos massza harmadát, erre a csoki harmadát, majd ezt a rétegezést kétszer megismételtem. A tetején a csokimasszát kicsit "elmaszatoltam", hogy legyenek benne fehér csíkok. Visszatettem a fagyasztóba, legalább 5 órát kell fagyasztani.

Fogyasztás előtt kb. 10-15 perccel érdemes kivenni, akkor könnyen szeletelhető.

A végeredmény egy nagyon finom, krémes torta, ami nem túl édes a citromlé és a keserű csokoládé miatt. Szerintem isteni. A kép nem sikerült túl jól, mivel nehezen tudtam kivarázsolni a jénaiból, így megállítani sem tudtam. Viszont a rétegek jól látszanak rajta. Ha sikerül jobb képet készítenem, majd kicserélem.